Holub, Miroslav: Akhilleusz és a teknőc (Achilles a želva Magyar nyelven)

V saténovém stínu olivovníku
Zenon potřásá hlavou.
Neboť Achilles klesá vysílením
jako pes, který stíhal svůj ocas,
a želva putuje dál
zahrabat se do písku,
klást vejce,
chcípnout,
narodit se,
přeplavat Hellespont,
ohryzat devaterník.

Zenon potřásá hlavou.
Neboť Achilles neuběhne ani tisíc metrů
a želva
leze
věčnost.

V saténovém stínu olivovníku,
potřásaje hlavou,
umírá Zenon.

Se zlatými holeněmi,
skvělý a slavný,
vstává a jde vstříc poslednímu boji
Achilles.

Ale
jak se jmenuje
ta želva?

Az olajfa szatén árnyékában
Zeneín rázza a fejét.
Mert Akhilleusz kimerülten rogy a földre,
mint a kutya, mely a saját farkát kergette,
ám a teknőc tovább cammog,
hogy beássa magát a homokba,
lerakja tojásait,
kilehelje a lelkét,
világra jöjjön,
átússza Helleszpontusz vizét,
elmajszoljon egy napvirágot.

Zenón rázza a fejét.
Mert Akhilleusznak ezer méter is sok
ám a teknőc útja
örökideig
tart.

Az olajfa szatén árnyékában,
fejét rázva
haldoklik Zenón.
Arany lábszárvédőjével,
teljes pompájában, ünnepélyesen
felemelkedik s a végső harcba indul
Akhilleusz.
De
hogy hívják
ama teknőcöt?