Hruška, Petr: Apatöbblet (Přebytek otce Magyar nyelven)

To maso,
to nadbytečné těžké maso otce,
které se k vám hrne.
 
Už trochu couváte.
Už si všimnete propáleného
rukávu bundy,
zamazaného lokte.
 
Ale pořád ještě stojíte,
hledite vstříc,
říkáte si otec,
věčná noční hlídka,
která právě vešla do světla,
halapartny a praporce
rozházené neklidem.
Zas někde vrhal do tmy kameny,
počítal a poslouchal,
kdy se co ozve.
 
A ted’ se hrne sem,
do vašeho odrůstáni,
přebytek otce.

Az a hús,
az a fölös tömegű apahús,
mely rátok zúdul.
 
Egy kicsit hátráltok.
Már észreveszitek
a kikopott kabátujjat,
a zsírfoltot a könyéken.
 
De azért még megálltok,
szembenéztek velem,
apának hívtok,
örökös éjjeli őrjárat,
már a világosságig ér,
alabárdok és zászlócskák
nyugtalansággá halmozva.
Valahol megint követ dobtál a sötétbe,
számoltál, és vártad
a visszhangot.
 
És most ide halmozódik,
felnövekedésetekre
az apatöbblet.