Jelínek, Bohdan: Az agg költő (Básník kmet Magyar nyelven)

Byl někdy mlád a kadeř jeho hustá;
     a nevědomky bujněl v umění
jak kvítek, který v poli povyrůstá
          a rumění.

Teď zašlost celou v zpomínky mu vrací,
     jej opojného halí do dýmu;
natáhl tiše snů svých skřínku hrací
          a hrají mu.

Poslouchá — tmí se; — měsíc bledší před ním
     a upírá naň pohled měnivý,
poslouchá; tmí se; — věk jde krokem všedním —
          on šediví!

Ifjú volt hajdan s dús a haja fürtje;
     az életműve hajtott mint a rozs;
pipacs így nő a mezőn szétterülve
          és szép piros.

Emlék kezdte már ezt visszatekerni;
     agyát bódító füst párnázza ki;
fel van jól húzva már az álomverkli
          s húzza neki.

Fülel — éj jön — a hold sápad, fehérebb
     s változó alakokban jön elő,
fülel, éj jön; — a kor csoszogva lépked —
          s előszül ő.