Křesadlo, Jan: Körvers az űrutazókról (Rondel o hvězdoplavci Magyar nyelven)

Stříbrní ježci propastí!
Chtěl bych být zcela bez tíže,
bez jména, místa, bez vlasti,
ten, kterého nic nevíže.

Chci svléci svoje potíže
a vznést se v hvězdné oblasti,
bez bolesti i bez strasti,
Chtěl bych být zcela bez tíže.

Ze světa chci se vykrásti,
jak pes, když řemen přehryže
a jeho páni neví, že
víc nechtí ho do pasti:
Beze strasti i bez slasti
Chtěl bych být; zcela bez tíže !

Mélységek ezüst sünjei!
Lennék lét könnyed sóhaja,
név, hely, szülőföld nélküli,
kit nem köt lélek sem haza.

Terhem levetném szívesen
úsznék csillagtérben tova,
fájdalom- és kínmentesen,
Lennék lét könnyed sóhaja.

Világból lopnám ki magam,
kutyaként pórázt harapva,
kinek nem sejti gazdája,
hogy trükkhöz nem fűlik fogam:
Kín-kéj nélkül járnám utam
Lennék lét könnyed sóhaja !