Jarní sonety 02. Sonet prolog (Cseh)
„Tak, jarní verše? Co s tím tretem? Ten otřepaný obsah znám… vše šperkováno sluncem, květem – kam chce s tím tenhle člověk – kam?“
Tak bouří čtenář můj as letem, já, viník, pohnut naslouchám – a – co kdys Pilát moudrým retem děl, – šeptám také plaše sám:
„Co psal jsem, psal jsem.“ – V synu Mus vždy vězí pantheismu kus a s jarem vždy už divá krev
se rázem vžene do všech cev, a člověk jda s ním krok co krok na papír hodí vždy pár slok… (1892) |
Tavaszi szonettek 02. Prológus (Magyar)
„Tavaszi versek? Ósdi trükkök! Könyökömön jönnek ki már... Nap, virág, bogarak s a tücskök — mire megy ezzel egy dalár?”
Olvasók, biztos így csepültök. Jó, hallom. Felkavarva bár, azt mondom, mit az álnok ülnök, Pilátus, félve s félre: „Kár,
megírtam, slussz.” — Ki múzsafi az már csak pantheista. Ni, vérem tavaszal megvadul,
gyorsan ereimbe tolul, s az elszabadult erezet verset ömleszt, özönvizet... (Az Újszövetség szerint Pontius Pilatus római helytartó felíratta Jézus keresztjére: „Názáreti Jézus, a zsidók királya.” A papok: „Ne azt írd, hanem azt, hogy »aki azt mondta magáról, hogy ő a zsidók királya«.” Pilátus: „Amit írtam, meg van írva”, a téma be van fejezve.)
|