Letní sonety 04. Sonet ironický (Cseh)
„To čisté, svaté, velké umění, jež sluncem je nám v žití zášeří –“ Hle, lesklých slůvek pěkné skupení – však svatosti té nic se nevěří!
Snad poetové ještě někteří tak někdy plaše mluví ze snění – řeč jejich se však přísně neměří, jak známo, je to choré blouznění.
Umění! K smíchu! Hlavní věcí jest, co, kdy a kolik procent může nést, krom sportů ovšem, pro něž lidstvo plane.
A umění – dnes vyznat neškodí – se celkem ani za sport nehodí, je v něm už vše tak fádní, otřepané. (1890) |
Nyári szonettek 04. Ironikus szonett (Magyar)
„A művészet, a tiszta, nagy, a szent, nap az, nélküle létünk fénytelen –” Glancos szócska, csak semmit sem jelent – e nagy szentségben nem hisz senki sem!
Talán egy-két poéta még terem, ki álmában félénken elmereng – igényes az olvasó ne legyen: beteg az agyuk, láz van odabent.
Művészet! Röhej. A fő dolog ez: ki hogyan hány százalékot szerez; nem érdemes már, csak a sportra tenni.
A művészet – ma már bevallható – még ahhoz a sporthoz sem fogható, mert elcsépelt, fád, nincsen benne semmi.
|