Machar, Josef Svatopluk: Nyári szonettek 08. Költészetünk aranykorát zengő szonett (Letní sonety 08. Sonet o zlatém věku naší poesie Magyar nyelven)

Luh poesie vzkvet nám krásně,
toť přejných hvězd je blahý vliv;
a jak se u nás rojí básně –
to nikdo nezřel jaktěživ!

Hoch v letech, kdy měl špačka dřív,
má nyní veršů plné dásně,
je třeba, bys jen brvou kýv,
a začne chrliti je hlasně.

A stroje tisku kvílící
pracují parou nocí dnem –
už papíru se nedostává!

A nad hvězdami věčná Sláva
své čelo sklání nyjící
nad orvaným svým vavřínem!
   
   
   
(1890)

Költészetünk mint nyári kertek.
Jó csillagállás az oka.
Hogy' burjánoznak itt a versek!
Ilyet még nem láttak soha!

Csak bigéhez fűlt a foga
s ma költ és költ és költ a gyermek,
csak hunyorítsz, és lám, csoda!
száz hars vers tölti be a termet.

A nyomdagép nyögve forog
és éjjel-nappal nyomva nyom –
elfogy a papír, felzabálja!

A Dicsnek inog Glóriája:
fején babér iszonyu sok,
súlyos és viharvert vagyon!
  
   
   
V.ö.:
Oly kort élünk, hogy olcsó a papír,
mindenki versel, sőt jó verset ír.
Illesse tisztelet
a közéleti hírességeket,
mivel ők írnak még rossz verseket. (Weöres Sándor)
   
   
Azt olvastam vagy ötven évvel ezelőtt, hogy kb. tízezer olyan személy él – tehát élt akkor – Magyarországon, akinek már valahol kinyomtatták a versét/verseit. Nem tudom, vajon több van-e ma vagy kevesebb.