Machar, Josef Svatopluk: Letní sonety 09. Sonet-intermezzo

    
Mě věru lítost pojímá
v tom žáru dusném prokletém
i nad ubohým sonetem,
jenž u nás jméno znělky má.

Jde v šatě skvosty posetém,
ji těžká krajka objímá,
je spjatá tuhým korsetem
a závoj v obličeji má.

Mně jest jí líto. Tu i tam
šat, korset její sundávám
a nechám ji jen v suknici.

A mám ji rád tak kypící,
když hopkuje si přede mnou,
až se jí bílá ňadra dmou.
   
   
   
(1890)

Hát bíz’ elfog a szánalom
ebben a dög melegben itt
szegény szonetten is, amit
így kéne hívni: szómalom.

Ékköves mentében feszít
mit össze vaskos csipke von,
fűző szorítja kebleit,
és nem látsz át a fátyolon.

Én sajnálom. És megesik,
hogy lerángatom gönceit,
rajta csak szoknyája marad.

S szeretem, ha ilyen darab
előttem úgy ugrál, szökell,
hogy hullámzik két női mell.