Machar, Josef Svatopluk: Őszi szonettek 11. Szonett: a másfajta tragédiáról (Podzimní sonety 11. Sonet o různé tragice Magyar nyelven)

Nad skonem Romea a Julie
dnes steré oči slzy prolévaly…
Ta tragika! Tak osud zdrtí je –
a oni se přec tolik milovali!

A nedostali se! …
                          Ah, krutý je
k těm dámským citům Shakespeare zastaralý:
nuž nechť ten slavný pár zas ožije,
ať vidí se, čím by se byli stali!

Nechť vezmou se! Za roky dva, tři, čtyři
Julie ztloustne, Romeo jen hýří
a záletničí… dětí mají pět –

– Fuj! – čtenářko má, volá as tvůj ret?
A přec, mé dítě, v tomhle věcí shoně
je tragika ta větší – však jen pro ně…
   
   
   
(1892)

Hogy pusztult Rómeó és Júlia,
azért folyt sok száz szemből könnyek árja.
Mily szörnyű, kegyetlen tragédia!
Ez hát e nagy-nagy szerelemnek ára?

Nem lettek egymásé!...
                                   Nők sóhaja!
Ósdi Shakespeare! Képes fütyülni rája! *
Nna, menne férjhez a híres ara,
nézzük, hogy’ végezné ő meg a párja:

Két-három év és dorbézol a férje
Elhízott Júliának, s egyre félre...
Kint kalandocskák, bent öt-hat poronty –

– Fuj, hölgyem! Így gondolkozik a konty?
Az olyannak, ha így menne a dolga,
az sokkal nagyobb tragédia volna.
   
  
   
* Az eredetiben szó szerint: „Ah, milyen kegyetlenül bánik ez az elavult Shakespeare a hölgyek érzelmeivel!”
   
Én a versbeli hölgytől eltérően a tragédiát nem sokalltam, hanem – Shakespeare-nél is kegyetlenebbül – keveselltem: hiszen a tragédiát pusztán az okozza, hogy egy hírnök nem érkezik meg idejében, hogy közölné Rómeóval: Júlia csak tetszhalott. Ez csak olyan tragédia, mint az, ha valakit halálra gázol a villamos: tragédia az is a javából, de nem irodalmi tragédia. Nos, Machar értelmezése valamelyest segít túltennem magamat ezen a kifogásomon...