Machar, Josef Svatopluk: Zimní sonety 13. Sonet fatalistický

   
Ó neraduj se nikdy, nikdy z štěstí –
to není tady naším údělem;
jen chvíle klidu právem tvojím jesti,
a to je vše, co může ti dát zem. –

Tvůj temný Osud drží váhy v pěsti,
k jich jazýčku zří přísným zřetelem –
ó neraduj se nikdy, nikdy z štěstí,
jen klid tvým právem, jen klid s klidem vem!

Na jedné váze leží štěstí to,
na druhé krve, slz je rozlito,
a obě visí v přísné rovnováze…

Když prvá vzletí a tys něco schvátil
ní zdarma bez slz, krve, bez nesnáze, –
kdo ví, čím jiný v druhou za tě platil!
   
   
   
(1891)

Boldogság dolgában sose vigadjál –
osztályrészünk nem az lett idelenn;
egy nyugodt percecske, neked csak az jár,
a föld nem adhat többet, nem, sosem.

Mérleget sötét sorsod keze tart. Vár.
Nyelvét fürkészi egy szigorú szem.
Boldogság dolgában sose vigadjál,
csak nyugalom jár, az elég legyen!

A boldogság az egyik oldalon,
könnyek és kifolyt vér a másikon,
és egyensúly van a kettő között...

Az egyik szárnyal s szerzel valamit;
a könny s a vér az ár, amit kiköt, –
kérdés, teérted mit adnának itt...