Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Machar, Josef Svatopluk: Zimní sonety 14. Sonet metaphysický

Zimní sonety 14. Sonet metaphysický (Cseh)

Jsou chvíle, kdy se zdá, že stojí čas
jak zarputilá herka jankovitá.
Fadesa hrozná… Venku mha a mráz,
a prašný sníh kol oken ze střech lítá.

Vše pusto kolem; pusto, mrtvo v nás,
mha jakás v mozku na všecko se chytá,
kol prsou jak by vinul se nám plaz,
nějaká boa těžká, obrovitá.

Minulost pouští, všecko příští mhou
a dnešek věčností nám v prsou zívá…
A je to hroznou jakous záhadou,

jak tato věčnost, velká, šedá, divá
v tom nepostihle letném času trysku
se vejde v nás… v tak bídné zrnko písku…
   
   
   
(1891)



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásainternet

Téli szonettek 14. Metafizikus szonett (Magyar)

Van úgy, hogy állni látszik az idő
akár egy csökönyös szamár vagy öszvér.
Odakint köd és fagy, lélekölő,
kavargó porhóval teli a köztér.

Űr bennünk, kint sivár a levegő,
agyban a gondolat akár a köd: gyér,
melleden hüllő ül, fojt, belenő
egy óriáskígyó. Most sem te győztél...

A múlt: sivatag; a jövő: a köd;
az örök jelen ásít lelkeinkbe...
Nagy rejtély ez, más rejtélyek között,

mint az időtlenségnek furcsa színe,
a láthatatlan idő mely robogva
belénkivódik... porba és homokba...



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap