Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Neruda, Jan: Ballada zimní

Neruda, Jan portréja

Ballada zimní (Cseh)

Čaroděj šel po silnici
V mrazné zimní chumelici,
Došel k šeré šibenici.
Sibenice trojram lysý,
Na ní tři zloději visí.
Usednul. „Zde dobré bydlo.
Máte, hoši, pěkné sídlo! —
Ale teď už honem dolů,
Ponoclehujem tu spolu!“
Zaklel, máchnul rukou v kole
Hup! a již jsou všichni dole.

Zasedli kruh ve příšerný.
Hlavy sobě napravují,
Mistra chvalně pozdravují.
První jako pes je černý,
Kde ramena tu kolena,
Brada věky neholena;
Druhý s hlavou rozsochatou,
S nohou dřevem podepjatou;
Třetí — pánbůh budiž s námi! —
Celý nahý — v očích ledy,
Po tváři je jíním šedý
A po těle střechýl samý.

„Vzkřísil jsem Vás, dále žijte,
Tropte dál svou lotrovinu,
Za to mně dnes posloužíte.
V šibenice nočním stínu
Pospolu se pobavíme,
Vínem spijem, povyspíme.
Vzhůru, sneste, čeho třeba,
Jeden peřin, druhý chleba,
Třetí vína — kapka stačí! —
Vzhůru, leťte, plémě stračí!“
Vzlétli jako hejno ptačí.

Vzduch jen hvízdnul divým letem
A již první snes‘ se zpátky.
„„Nesu polštáříček malý,
Uzmul jsem jej vdově chudé
Churavícím pod dítětem;
Trochu na nás bude krátký —““
„Však ho na nás dosti bude!“
Mistr tovaryše chválí;
Říká slova, statek množe:
Už tu čtvero měkké lože.
Nad hlavami teskné vání,
Jako dálné žalování.

A již je tu nazpět druhý.
„„Nesu víno, šel jsem zchytra
Na skříň kostelního sluhy,
Mělo ku mši sloužit zítra;
jen že je ho málo trochu —““
„Stačí nám, můj dobrý hochu!“
Mistr říká svoje bludy,
A již vína kolem sudy.
Ve vzduchu to lačně hučí,
jak když šedí vlci skučí.

Třetí tu a volá v plesu:
„„Svěcenou Ti hostyj nesu!
Vyrval jsem ji knězi ctnému,
Nes‘ ji k smrti nemocnému
Na poslední posilnění.””
„Dobrý chléb, když jiný není —“
Hrom v tom bouchnul. Co se děje?
Zem se pod nohama chvěje,
Vzduch jak hlína, plný chmýru,
Vše se točí v náhlém víru,
Co kde leží, co kde stojí,
Vzhůru dolů lítá v roji,
A ti čtyři v divém kůru
Letí jako plevy vzhůru.
Ještě zavzdechnutí táhlé,
A zas ticho, ticho náhlé.

Zimní ticho. Přišlo ráno,
S nocí den se plavě mísí,
Nad silnicí trojram lysý,
Na něm čtyři chlapi visí.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttps://cs.wikisource.org/wiki/ Balady_a_romance/Ballada_zimn%C3%AD

Téli ballada (Magyar)

Ment az úton a varázsló
Űzve-nyúzva havazástól,
Latrot lát akasztófástól.
Háromágú a bitófa,
Lator rajta három lóga.
Leült. „Itt jó csak az élet.
Szép ház, fiúk, a tiétek! —
Hanem már le onnan, usgyi,
Együtt fogunk itt aludni!”
Szóval és kézzel varázsol,
S hopp, már lent vannak a fáról.

Le is ültek rémes körben,
Kinyújtóztatják fejüket,
Dícsérik a mesterüket.
Egyik földfekete szörnyen,
Karja hosszú, lába kurta,
Nagy szakálla összetúrva;
Másik fején ágak, bogak,
Fél lábat husáng támogat;
A harmadik — Szent Ég! Nézd csak! —
Pucér — jég a szembogara,
Arca csupa hó és dara
Egész teste csupa jégcsap.

„Föltámasztottam kendteket,
Lopjanak tovább is bátran.
Szolgáljanak ma engemet.
Bitófájuk árnyékában.
Ki magunkat szórakozzuk,
Kiborozzuk. kialusszuk.
Szerezzen a kicsi sereg,
Párnát emez, az kenyeret,
Amaz egy csepp bort — nos rajta!
Indulás! Fel, szarka-fajta!”
Felröppennek baljós rajba’.

Felsüvít a lég is vadul.
S egy már hozza is leletét.
„Ni, kispárna, ha megéri,
Szegény özvegytől oroztam,
Beteg gyermek feje alul;
De négyünknek nem lesz elég —"
„Elég lesz az szélten-hosszan!”
Varázslómester dicséri;
Varázsszót mond, párna dagad,
Puha ülés négy is akad.
Fejük felett szél fúvása,
Mint a távolok sírása.

Jön a másik vissza éppen.
„Furfangomnak ítt a bére.
Hol leltem? a sekrestyében:
Bor a holnapi misére;
Csak a mennyisége szerény —"
„Elég lesz, te helyre legény!”
Mester mondja tévigéit,
S íme! hordók véges-végig.
Fentről most heves süvöltés,
Akár a farkasüvöltés.

A harmadik mond vidáman:
„Ni, szentelt ostyát találtam!
A pap kezéből kitéptem,
Haldoklóhoz vitte éppen,
Végső szíverősítő ez!”
„Ha nincs más, megfelelő lesz —”
Dörren a menny. Mi van itten?
Láb alatt a föld kibillen,
Cuppog a lég, nyálkás, szőrös,
Minden körbe-körbe röpdös,
Ahol állsz vagy ahol fekszel,
A kerengést zúgva kezdd el!
Az a négy rossz, furcsa fej ma
Fent kóvályog mint a pelyva.
Még egy nagy lélegzetvétel,
S síri csend száll szerteszéjjel.

Téli, mély csend. Jött a hajnal,
Éj, nap szürkül egybefogva,
Út mentén hármas bitófa,
Rajta négy gaz lator lóg ma.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap