Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Seifert, Jaroslav: A Halley-üstökös (Halleyova kometa Magyar nyelven)

Seifert, Jaroslav portréja

Halleyova kometa (Cseh)

Neviděl jsem v té chvilce nic,
      jen samá cizí záda,
ale hlavy pod klobouky prudce se pohnuly.
Ulice byla plná.
 
Byl bych se vydrápal nejraděj po prstech
na holou zeď,
      jako to zkoušejí pijáci éteru,
ale vtom se chopila mé ruky
      ženská ruka,
udělal jsem pár kroků,
a přede mnou se otevřely hlubiny,
kterým se říká nebe.
 
Věže katedrály dole na obzoru
      byly jako vystřižené
z matného staniolu,
ale vysoko nad nimi se potápěly hvězdy.
 
Támhle je! Už ji vidíš?
      Ano, vidím!
V chomáčcích jisker, které nehasly,
hvězda se nenávratně ztrácela.
 
Byla sladká jarní noc
      po půli května,
vlahý vzduch se vzedmul vůněmi
a já ho vdechoval
      i s prachem hvězd.
 
Když jednou v létě jsem si při voněl
      - tehdy jen pokradmu -
k vysokým liliím
- prodávali je u nás na trhu v kuchyňské konvi -,
kdekdo se mi pak smál.
Na tváři také měl jsem zlatý pyl.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://basne.webzdarma.cz

A Halley-üstökös (Magyar)

Abban a pillanatban nem láttam semmi mást,
csak csupa idegen hátat,
de a fejek hirtelen megmozdultak a kalapok alatt.
Az utca tömve volt.
 
Legszívesebben fölkapaszkodtam volna
a puszta falon,
miként az étertől részegek,
de ekkor megragadta kezemet
egy női kéz,
tettem néhány lépést,
és megnyílt előttem a mélység,
amit mennyboltnak nevezünk.
 
Lenn a láthatáron a katedrális tornyai
mintha homályos sztaniolpapírból
lettek volna kivágva,
de a csillagok elsüllyedtek magasan felettük.
 
Amott ni! Látod már?
Látom, igen!
A kiolthatatlan szikrabozontban
az üstökös végleg elveszett.
 
Édeskés tavaszi éj volt,
május második fele,
a langyos lég illatoktól
dagadt s én beszippantottam,
együtt a csillagporral.
 
Amikor egyszer nyáron
- akkor még csak suttyomban -
sudár liliomokat szagoltam meg
- nálunk vizeskannából árulták a piacon -,
utána valaki kinevetett.
Az arcomon akkor is aranyos hímpor ragyogott.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaH. Z.

minimap