Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Skácel, Jan: A bor, ami épp csak meg nem szólal (Na slovo vzaté víno Magyar nyelven)

Skácel, Jan portréja

Na slovo vzaté víno (Cseh)


O. Mikuláškovi

Pili jsme, ale zároveň jsme také věděli,
že něco jiného je střemhlav opít se
a něco jiného je poslouchati víno,
naslovo vzaté víno.
Ba, s uchem na pohárku,
uslyšel jsem v kaštanovém sudě
své vlastní srdce sčítat obruče.

A staří zase k vínu počítali léta.
Měli je v sobě pěkně dokulata,
ty roky bosé,
i ty v hustém mlází,
v obilí, co je láska strašně zválela,
pak roky na vojně

a léta v kriminále.

Pili jsme, a za slovo jsme brali víno
na slovo vzaté.
A zvysoka jsme ulévali ohně.
Zelenou sírou čadila
červená srdce v kaštanových sudech.
Chtěli jsme se umýt.
Chtěli jsme svět mít jako oblázek,
kulatý, čistý, vodou přikrytý.

Pili jsme a jako přísné kruhy v pařezech
tkvěla v nás léta, léta dokulata,
s půlnocí rozkvétala kapradina zlatá,
a sokol létal.

Vyletěl sokol na oblaky,
vynášel se nade všecky vtáky,
aj, nade všecko stvoření.



KiadóBlok, Brno
Az idézet forrásaDávné proso

A bor, ami épp csak meg nem szólal (Magyar)


Oldřich Mikulašeknek

Inni ittunk, de tudtuk,
más az, ha az ember össze-vissza iszik
és megint más, ha hallgatja a bort,
a bort, ami épp csak meg nem szólal.

Sőt, a fülemet a pohárra téve
meghallottam, ahogy a gesztenyefa hordóban
a szívverésem az abroncsokat számolja.

Az öregebbek hozzászámolták a borhoz az éveiket is,
pedig azok már gömbölyűre koptak bennük:
a szandálos esztendőket,
az erdei csavargás éveit,
a szerelmeskedés évét a gabonaföldön,
a katonaéveket

a börtönéveket.

Ittunk és szóba hoztuk a bort,
ami épp csak meg nem szólal.

Amikor a tüzet leöntöttük,
kénes, zöld füst csapott fel, mintha egy
izzóvörös szívet ejtettünk volna a gesztenyefa hordóba.
Mosakodni akartunk.
Azt akartuk, hogy a világ olyan legyen, mint egy kavics,
kerek, tiszta, vízzel borított.

Ittunk, és ahogy az évgyűrűk a rönkben,
bennünk is évek rejtőztek, lekerekedő évek,
éjfélre szárba szökkent az arany páfrány,
és egy sólyom keringett.

A felhők fölé szállt,
minden madárnál magasabbra,
minden teremtmény fölé.



KiadóJAK-Jelenkor, Budapest – Pécs
Az idézet forrásaAkhilleusz és a teknőc, Kortárs cseh és morva költők

minimap