Toman, Karel: Az ősz öreg allegóriája (Stará alegorie podzimu Magyar nyelven)

Stará alegorie podzimu (Cseh)

Rozmarný zlatník listy vytepal
ze zlata, bronzu, ze zamžené mědi,
je do trav rozhodil a dětem, větrům dal,
k hrám jejich zasněn hledí.

V měsíčných nocích starty' hudebník
pro rozkoš hraje, střídá housle s flétnou
a hraje milencům a chytá ptáků vzlyk,
když výškou k jihu létnou.

A básník soucitný, jenž ztavil křeč
zrad, žalů, zklamání, jež srdce drtí,
na rosu rytmickou a v křišt'álovou řeč,
sní o smiŕení v smrti.

Az ősz öreg allegóriája (Magyar)

Egy szeszélyes ötvös kikalapált
száz levelet rézből, bronzból, aranyból,
a szélgyereknek játékot talált;
ez mereng, az barangol.

Holdfényes éjeken egy vén zenész
kedvére hegedül vagy fuvolázik,
vagy szeretőknek madárrajt idéz,
mely délre húz, ha fázik.

A költő megértő, abból, mi fájt,
csalódás jegéből, melyben a szív van,
ő gondol ritmusharmatot, kristályt,
s megbékélést a sírban.

Israel Efraim

Feltöltő	Efraim Israel
Az idézet forrása	saját fordítás