Uhde, Milan: Havranovinový blues

Dobrej večír, pane Poe,
běžím za váma.
Nepřišel jste náhodou
vo strašidelnýho,
rozkrákoranýho
ha-ha-ha-ha-havrana?
 
Sedával vám na řimse,
krákal zmar a strach.
Já když ráno budím se,
malíčko se bojím,
co si přečtu z novin,
co se plížej pod můj prah.
 
Samý černý písmena
mluvěj do ticha.
Možná že to znamená,
že váš havran z básně
na ten papír krasně
pe-pe-pe-pe-pelichá.
 
Spánembohem, pane Poe,
už je konec všech hrůz.
Já si tady zpívám pou-
ze, jak jde den ke dni,
svoje malý, všední
havranovinový blues.

Szép jóestét, Poe apó,
elkapom magát.
Nem vesztette el bohó
mégis vérfagyasztó,
krákogó, riasztó
ho-ho-ho-ho-hollaját?
 
Ott ült az ajtó felett,
romlást károgott.
Én, reggel ha ébredek,
egy csipetnyit félek,
mik lesznek a hírek,
s ajtómhoz mi csámborog.
 
Sok betű, mind fekete,
csak csendbe rikolt.
Valóságot fednek-e?
Vagy csak vers-madárka
papírt kaparászva
ve-ve-ve-ve-vedlik ott?
 
Isten Önnel, Miszter Poe,
félsz többé sose nyúz.
Én itt csak amúgy lapo-
san dalolok egysze-
rű dalomba veszve:
ez a hollóhírlő blues.