Vaculík, Ludvík: Český snář

Díval jsem se teď večer na televizi a Madla žehlila. Chtěl jsem potom jít psát o posledních dvou dnech, ale tu se strhla pohroma, že bych spíš rozškubal doposud napsané. Kdyby to nebylo směšné, když mimo můj dosah existuje kopie. Jsem zas obrácen jak nějaká svině ošklivou stranou navrch a rozložen na samé ničivé části, něco, co patří zničit a co nemůže hrabat se na veřejné pódium ještě. Vždycky to tak bylo, a trvalo čas, než jsem se vždycky zas vrátil k lepšímu sebehodnocení. Přičemž není jisté, které je pravdivější. Možná jenom na sebeklamu či nadsazené důvěře v svou lepší část zakládám své písemné působení, zatímco správně a právem měl bych v hadrech někde čistit kanalizaci, brát devět set čistého, aby mi to nestačilo na nic, a vracet se umlácený a hnusný, jak patřím, abych nikam nemohl a nechtěl a aby mě nikdo nevyhledával a nepřijal. Tak bych se dopracoval požadované neviny a skromnosti.

Ma este a tévét néztem, Madla pedig vasalt. Utána írni akartam az elmúlt két napról, de egyszerre csak olyan perpatvar tört ki, hogy legszívesebben összetépném, amit eddig írtam, ha ez nem volna nevetséges, hiszen van róla másolat a hatósugaramon kívül. Mint valami disznót, megint a ronda oldalammal felfelé fordítottak, és megsemmisítő darabkákra szedtek szét, mint olyasvalakit, akit el kell takarítani, aki nem való nyilvános porondra. Ez mindig így volt, és eltartott egy ideig, amíg visszatért a józanabb önértékelésem. Miközben nem tudom, kinek van igaza. Lehet, hogy írói tevékenységemet csak az önámításra és a jobbik énemben vetett elbizakodott hitemre alapozom, miközben igazából és érdemem szerint rongyokba öltözve kellene valahol a csatornát tisztítanom, kilencszáz nettóért, hogy a pénz semmire se legyen nekem elég, és olyan dögfáradtan és mocskosan kellene hazajárnom, ahogy megérdemlem, hogy utána sehová se mehessek, sehová se legyen kedvem menni, és hogy senki se keresse a társaságom, senki se fogadjon. Így elérném a megkövetelt ártatlanságot és szerénységet.