Když kvetou šípky... (Cseh)
Ach Bože, kol strží a hlubokých cest co plá tu bílých a růžových hvězd! – To šípky kvetou! – Jak báječné girlandy po mezích všech, kol plotu, nad svahy omšených střech se pletou.
Jdu samou vůní, cos ťuká mi v hruď. Jdi, spící své štěstí ty neprobuď, nezadá květu; jej dotkneš se, prchne a mihne se kol a keř je nahý a trnitý stvol hned v létu.
Jdi tiše, po špičkách, jdi jako v snech, kol kvésti to, bujeti, dýchati nech, věř, není pozdě! Jdi dále a žežhulce naslouchej spíš, jež tóny své spouští perly jak v číš kdes v hvozdě.
Ach bože, kol strží a hlubokých cest co plá, není šípek, to láska jest, jak dýchá, vnadí, co vůní táhne po brázdách v dál, co žežhulkou volá kdes v úkrytu skal, je mládí – tvé mládí! Feltöltő | Efraim Israel |
Kiadó | ELTE Szláv Filológia Tanszék |
Az idézet forrása | Cseh költők antológiája |
Könyvoldal (tól–ig) | 422 |
Megjelenés ideje | 2016 |
|
Mikor kivirágzik a csipkebokor (Magyar)
Egek! Utakon, meredélyen amott Ezer csillag tüze, színe lobog! A csipkerózsa! Tetők mohalepte gerince felett Girlandjuk sok keritést belepett Pirosra.
Illatban úszni! De lám megakaszt Most valami: Álmodat el ne riaszd A szép virágban: Ha megfogod, elillan, égbe lebeg, S a bokra csupán kicsi tüskesereg, Bár nyár van.
Csak halkan, mint álomban, lopva haladj, Hogy rügyet és virágot fesleni hagyj. Hidd: nincs még késő! Csak menj, s a kakukkra hegyezd füledet: A hangja mint gyöngy ha kehelybe pereg, Igéző.
Egek! Ami lobog az útfeleken, Nem csipkebokor, hanem a szerelem, Az él s az éltet. Mi az, minek illata szerteszalad? Mit zeng a kakukk, mit, a szikla alatt? Az ifjú létet, A tiédet!
Feltöltő | Efraim Israel |
Kiadó | ELTE Szláv Filológia Tanszék |
Az idézet forrása | Cseh költők antológiája |
|