Wolker, Jiří: (Minden magánhasfájásmesekönyvet sutba vess) ((Zavřete se, pohádkové knihy soukromých bolestí) Magyar nyelven)

     (Fragment básně bez názvu)

Zavřete se, pohádkové knihy soukromých bolestí,
nevěš už, zasněný, líbezné vidiny na věšák hvězd;
zde zbytečným luxem je cit, když nevběhne do pěstí,
neboť dnes nebe zsinalé stolem operačním jest,
na kterém světa tělo zmučené
ve vředech hnisavých a ranách propastných se pne,
kde každý vřed a každou ránu nahmátneš,
kde každý vřed a každá rána je.
Spi! — utec! — zemři! — zpij se v krásnou lež!
dál každý vřed a každá rána je,
ze všech stran skutečnost tě tvrdým zrakem hlídá:
hlad, tuberkulosa, bezpráví, válka, bída.

(Címtelen töredék)

Minden magánhasfájásmesekönyvet sutba vess,
a csillagszögekre délibábjaid ne akaszd;
itt minden érzelem, ha nem megy ökölre, fölösleges,
mert ma műtőasztal az ég, csak úgy van benne malaszt,
a világ gyötört teste ott a beteg,
csupa szakadékmély fekély rajta a seb,
tapintsd meg bárhol hogy gennyes fekélyre lelj,
csupa baj, seb, ezer véraláfutás.
Szunnyadj! — fuss! — halj meg! — hazugságbort vedelj!
akkor is: baj, seb, véraláfutás.
Mindenfelől farkasszemmel néz a való rád:
éhség, tüdőbaj, önkény, renyhe kórság.
   
   
   
(Wolker maga is tüdőbajban halt meg, huszonnégyéves korában.)