Munch-Petersen, Gustaf: inga

da jeg var ti aar,

gik jeg ved stranden

og spændte mine unge muskler

for dig, inga -

jeg vadede mellem sten -

jeg bar tunge kantede sten

til din havn, inga -

jeg med mine bare drengefødder

i det klare tangblomstrende vand -

og du sad og skrævede

med store øjne og faste runde knæ,

mens jeg byggede havn

til dine skibe, inga -

husker du din mors lange skygge paa vandet

og vore røde ansigter,

da vi var ti aar, inga –

mikor tíz éves voltam,

a tengerparton

fiatal izmaim

érted feszültek, inga -

gázoltam a kövek közt -

hordtam a nehéz, éles köveket

a kikötődbe, inga -

meztelen gyereklábammal a tiszta,

hínárt virágzó vízben -

s te ültél szétvetett lábakkal,

nagy szemekkel s kerek, kemény térdekkel,

míg én építgettem a kikötőt

kis hajóidnak, inga -

emlékszel anyád hosszú árnyára a vízen

és kivörösödött arcunkra,

amikor tízévesek voltunk, inga -