Bobrowski, Johannes (1917–1965) Művek   hu de

Életrajz

Johannes Bobrowski (1917-1965) – költő, novellista: apja vasutas volt Kelet-Poroszországban. Königsbergben járt gimnáziumba, Berlinben tanult művészettörténetet, a második világháborúban katona volt, 1945-től 1949-ig a Szovjetunióban hadifogoly. Hazatérése után az NDK fővárosában, Berlinben élt kiadói lektorként. Nagy hatású lírájának bölcsője és ihletője a keleti határvidék, a német, a szláv, a litván és a lett kultúra állandó érintkezésének a földje. Versei sorozatát „költői honfoglalásnak" nevezi: az emlékezés és az álom lebegő látomásaiban ábrázolja szülőföldjét, gyerekkora tájait és embereit, a legenda és a népi mítosz erejével megidézve ősi hagyományait. A szülőföld elvesztésének elégikus hangjai mellett a nemzeti bűntudatnak is hangot ad: programszerűen ábrázolja népének „szerencsétlen és vétkes viszonyát az európai Kelet népeihez a Német Lovagrend fellépésétől kezdve a legközelebbi múltig". Sokféle inspirációt befogadva alakította ki – Klopstock és Hölderlin szabadversei, valamint a modern német és külhoni költők, Else Lasker-Schüler, Nelly Sachs, Dylan Thomas nyomán – a gondolatokat képekbe, az elvont fogalmakat jelekbe tömörítő modorát, melynek legszembeszökőbb jellegzetessége a szándékolt töredezettség. Nehezen értelmezhető költői szöveg ez, amelyben bizonyos „vezérszavak" alapján az olvasó a kimondatlan asszociációsorok rekonstrukciójával juthat csak el a megértésig.

(Az oldal szerkesztője: P. T.)