Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Toller, Ernst oldala, Magyar életrajz

Toller, Ernst portréja
Toller, Ernst
(1893–1939)
 

Életrajz

1. Ernst Toller 1893-ban született Samotschinban a mai Lengyelország területén, zsidó családban. Az I. világháború kitörésekor önkéntesnek jelentkezett katonai szolgálatra, így a nyugati frontra került a német-francia határra, ahol tizenhárom hónapot töltött. A háború kiábrándította és súlyosan megterhelte lelkét és idegrendszerét is, később súlyos idegösszeomlást kapott. Az első drámája Die Wandlung, amit a háborús tapasztalatai ihlettek.Toller részt vett az 1919-es Bajor Tanácsköztársaságban több jelentős anarchistával (mint például B. Traven, Kurt Eisner miniszterelnök és Gusztáv Landauer) és kommunistával együtt. Ez a köztársaság rövid életűnek bizonyult, amit végül a jobboldali erők buktattak meg. Őt pedig börtönbe zárták a forradalomban való szerepvállalásáért. Börtönévei alatt fejezte be a Die Wanadlung c. drámáját, amit Berlinben mutattak be Karlheinz Martin rendezésében 1919 szeptemberében. Amikor a darabot századszorra mutatták be a Bajor kormány felajánlotta a bocsánatkérését, de Toller ezt nem fogadta el a többi politikai fogollyal való szolidaritásból. Toller inkább folytatja a leghíresebb műveinek magírását a börtönben. Ide tartozik például a Masse Mensch, Die Maschinenstürmer, Der deutsch Hinkemann című drámái és több verse is. Műveinek előadását nem látthatta amíg börtönben volt. 1925 Júliusában szabadulása után látthatta csak egyik alkotásának előadását. Ugyanis Berlinben mutatták be először a később egyik leghíresebbé vált drámáját a Hoppla, Wir leben!-t Erwin Piscator rendezésében. A történet egy forradalmárról szól, akit elbocsáltottak egy elmegyógyintézetből 8 év után hogy rátaláljon egy volt forradalmi bajtársára aki önelégültségében és reménytelenségében kompromisszumot kötött a rendszerrel amivel egykor szemben álltak. Kétségbeeséségben megöli magát. 1933-ban a nácik hatalomra kerülése után elfogták és száműzték Németországból és az azt követő éveben állampolgárságát érvénytelenítette a nemzeti szocialista kormány. Ezután Londonba utazott, hogy rendezősegédként részt vegyen a az egyik műve a Feuer aus den Kesseln manchesteri bemutatásában. Folytatta előadásait az Egyesült Államokba és Kanadába 1936-ban és 1937-ben mielőtt Kaliforniába letelepedett volna, ahol egy mozidarabon dolgozott, ami bemutatlan maradt. 1936-ban New Yorkba utazott, ahol több íróval és szinésszel számkivetetten élt. Ők voltak többek között Klaus Mann, Erika Mann és Therese Giehse. Mély depresszióba süllyedt (miután testvéreit letartóztatták és koncentrációs táborba vitték) és súlyos anyagi válságban is volt miután összes pénzét odaadta a spanyol polgárháború önkénteseinek. Ezen okok miatt 1939. május 22-én saját hotelszobájában öngyilkos lett (felakasztotta magát).

2. Ernst Toller (1893-1939) – költő, drámaíró, a német expresszionizmus egyik kiemelkedő egyénisége. Az első világháború idején önként jelentkezett katonának, de hamarosan háborúellenes propagandába kezdett, nem titkolva a munkásság iránt felébredt rokonszenvét sem; 1918-ban a bajor Tanácsköztársaság KözpontiTanácsának lett a tagja. Az ellenforradalom győzelme után ötévi börtönre ítélték. Legszebb drámáit és verseit fogsága idején írta, a forradalmi vezér és a tömegek, illetve a forradalmi terror és a hatalom békés meghódításának a problémáiról. Schwalbenbuch (Fecskék könyve) című kötete maradandó lírai erővel fejezi ki tépelődéseinek emberi mélységét s a szegények melletti állásfoglalásának érzelmi gyökereit. 1933-ban Amerikába emigrált, s később New Yorkban öngyilkos lett.

(Az oldal szerkesztője: P. T.)

Gyűjtemény ::
Irodalom ::
Fordítás ::

minimap