Vogelweide, Walther von der (1170–1230) Művek Bibliográfia   hu de

Életrajz

Walther von der Vogelweide (1170 k. – 1230 k.) középkori német költő (Minnesänger).

Walther szülőhelye nem ismert, származási helyként számos helység neve jött szóba. Ma úgy tartják, hogy valószínűleg Alsó-Ausztriában született. Osztrák származása mellett szól, hogy Walther saját szavai szerint Ausztriában tanulta a költőmesterséget. Sokáig nemesi származásúnak tartották, de ilyen nevű nemesi családról ebből az időből nem tudunk. Költői pályafutását a Babenbergek bécsi udvarában kezdte, amelyet 1198-ban pártfogója, I. Frigyes herceg halála miatt el kellett hagynia. Ettől kezdve vándorköltőként járta az udvarokat. Számos világi és egyházi főúr környezetében megfordult, pártfogója volt például a staufi Fülöp király, IV. Welf Ottó, II. Frigyes császár, Hermann türingiai gróf, Wolfger passaui püspök. Élete vége felé kis hűbérbirtokot kapott II. Frigyestől. A középkori német világi líra vele éri el a tetőpontját. Walther sok verse a klasszikus hölgyszolgálat-eszmével való azonosulásról tanúskodik, sok versében viszont egy új férfi-nő kapcsolat koncepciója kezd testet ölteni: egy kölcsönösségen alapuló természetes kapcsolat. Ezekkel a dalokkal párhuzamosan keletkeztek azok a versek, amelyeket Mädchenliednek (lányokhoz szóló dalok) nevez a szakirodalom. Ezek a dalok felépítésükben, formájukban a vágánsköltészetből ismert pásztordallal (pastourelle) mutatnak hasonlóságot. Walther legtöbb minnedalát nem lehet kronológiailag besorolni. Költészetében a természet rendszerint a szerelmi találka helyszíne, s egyben az érzelem hangulati háttere (Hársfaágak csendes árnyán), más verseiben a költő a természet csodálójaként jelenik meg (Lássátok csak, mily csodás a május). Az öregedő költő melankóliája jelenik meg az Ó jaj, hogy eltűnt minden című elégiájában. Életművének fontos részét képezi az ún. Spruch-költészet. Walther a didaktikus irodalom körébe tartozó Spruch-ot politikai tartalommal töltötte meg.