Weöres Sándor oldala, Magyar életrajz
Életrajz
Weöres Sándor (Szombathely, 1913. június 22. – Budapest, 1989. január 22.) költő, műfordító, író.Weöres Sándor 1913. június 22-én született Szombathelyen. Édesapja id. Weöres Sándor huszártiszt, édesanyja Blaskovich Mária, nagyszebeni szerb családból származott.
A pápai evangélikus elemi iskolában kezdte meg tanulmányait, majd amikor szüleinek el kellett hagynia Pápát, a csöngei evangélikus elemi iskolában (1919-1923) folytatta. Itt rossz egészségi állapota miatt hamarosan magántanuló lett, az első négy osztályt így végezte el. Az elemi elvégzése után, 1924-ben beiratkozott a szombathelyi Reálgimnáziumba. 1929-ben, a hatodik osztályból még bizonyítványosztás előtt kimaradt, attól félve, hogy úgy is megbuktatják. Átment Győrbe, ahol magántanulóként újra el kellet végeznia a hatodikot. A következő évben már nyilvános, rendes gyerekként folytatta tanulmányait. 1931-től Sopronban tanult, ahol 1932 júniusában érettségizett.
1928. júliusában a szombathelyi Hír közölte első novelláját (Egyszer régen ...), ősszel négy verse jelent meg az Erőben. 1929-ben a Napkelet is felfigyel verseire. Elküldte első versét Osvát Ernőnek, a Nyugat (folyóirat|Nyugat]] szerkesztőjének, aki kedvezően fogadja azokat. Április 14-én a Pesti Hírlap cikket közölt Bónyi Aladár tollából. Nyáron felkereste Kosztolányi Dezsőt a Logodi utcában, valamint személyesen is kapcsolatba került Babits Mihállyal. 1931 végen néhány versét elküldte Babitsnak, aki a Nyugat 15-16. számában kinyomtatta Hajnal című versét, amelyet Weöres 1934-ben Cselédlányok címmel vett fel első kötetébe. Télen két újabb verset (Jajgatás, Kicsinyesek) is megjelentetett, 1941-ig, a folyóirat fennállásáig pedig összesen 64-et.
Az érettségi után másfél évig apja gazdaságán dolgozott. 1933 őszén Pécsre utazott, s beiratkozott az Erzsébet Tudományegyetemre, először történelem-földrajz szakra, majd a következő évben átiratkozott a jogi karra, végül a filozófia-esztétika szakon szerzett diplomát. Bekapcsolódott a Batsányi Kör és a Janus Pannonius Társaság munkájába. Itt kötött barátságott Takáts Gyulával és Tatay Sándorral. 1935 nyarán észak-európai utazást tett. 1933 végén merült fel az első folyóiratalapítás ötlete. Az újság címe, Pécs jelképére utalva, Öttorony lett. A folyóirat szerkesztése közben ismerkedett, majd barátkozott össze Fülep Lajos professzorral. Bár levelezésük 1949 után megritkult, a barátság Fülep haláláig tartott. Weöres Sándor második kötete, A kő és az ember 1935-ben jelent meg. . 1934-ben Kárpáti Aurél Új Magyar Líra című válogatásában már Weöres Sándor is helyett kapott. 1935-ben pedig napvilágot látott a tizenkét fiatal költőt felvonultató Korunk című antológia. Weöres nemcsak a dunántúli barátokkal, Takáts Gyulával és Csorba Győzővel ápolt szoros kapcsolatot, hanem a Budapesten élő Vas Istvánnal, és Jékely Zoltánnal, valamint a debreceni Kiss Tamással is.
Weöres Sándor pályájának korai szakaszát 1937 elején egy hosszú távol-keleti utazás zárta le. Az utazás költségeit a Baumgarten-díjból fedezte. Weöres a genovai kikötőben szállt hajóra, onnan Nápolyon át Egyiptomba vezetett az útja, majd az arab és az indiai vizeken áthaladva Bombay következett, végül India és a mai Srí Lanka területét elhagyva eljutott Szingapúrba, Manilába és Sanghaiba is.
Az utazás után visszatért Pécsre, 1938 végén megjelent harmadik kötete, A teremtés dicsérete. A könyvet a Lovász Pál vezette Janus Pannonius Társaság adta ki. Az egyetem elvégzését követően Halasy-Nagy József felajánlotta, hogy doktoráljon nála filozófiából. A disszertáció témája "A vers születése". Weöres Sándort 1939-ben avatták doktorrá, munkáját pedig még abban az évben kiadta a Pannónia című egyetemi folyóirat. 1940-ben merült fel először egy folyóirat alapítása, Pécsi Szemle címe, majd később Sorsunk lett az újság neve. A Várkonyi Nándor szerkesztette folyóirat első száma 1941 áprilisában jelent meg. Ekkor állították fel a Városi Könyvtárat, amelynek megszervezésével és vezetésével Weöres Sándort bízták meg. Ehhez a munkához neki azonban sem könyvtárosi végzettsége, sem gyakorlata nem volt, ezért a gyakorlóév egy részét Várkonyi mellett a pécsi egyetem könyvtárában, másik részét a Pázmány Péter Tudományegyetem könyvtárában szolgálta le. A szerkesztőségen belül azonban 1941-ben (leginkább esztétikai, irodalmi jellegű) ellentétek törtek ki. Weöres és Csorba Győző „hivatalosan” kivált szerkesztőségből. A második szám összeállításának idején egy időre helyreállt a szerkesztőségen belüli béke. Az összeállításban 1942 nyaráig Weöres Sándor és Csorba Győző is újra részt vett, de a borítóra nem került vissza a nevük. 1942 júliusában Weöres végképp kivált a szerkeztőségből. A Sorsunkból 1942-ben csak nyolc szám látott napvilágot (az utolsó szám 1948 áprilisában jelent meg).
A költő 1943 őszén Pécsről Budapestre költözött. A Bolond istók c. műve már Budapesten, az Egyetemi Nyomda kiadásában, 1943-ban jelent meg. 1943-ban az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa lett. A Nyugat 1941. augusztusi megszűnése után Weöres a Sorsunkon kívűl elsősorban a Magyar Csillagban, a Válaszban, később pedig az 1931-ben alapított Diáriumban közölte verseit. Weöres ötödik kötete, a Meduza 1944 jelent meg. A Diárium, Kenyeres Imre folyóirata, 1944. 2. számában két méltatást is közölt a Meduzáról, az egyiket Vajthó László, a másikat Hamvas Béla tollából. Weöres hatodik kötete, A teljesség felé 1945-ben jelent meg.
A háború befejezése Weöres Sándort Csöngén érte, és a következő évet is az apai birtokon töltötte, majd rövid ideig Székesfehérvárott dolgozott múzeumi tisztviselőként , s az ottani Vörösmarty Társaságban is tevékenykedett. Amikor 1946-ban Várkonyi újraindította a Sorsunkat, tavasszal ünnepi irodalmi hetet rendeztek Pécsett, ahová természetesen Weörest is meghívták. 1946-ban Weöres három verseskötetet is kiadott, A szerelem ábécéjét, az Elysiumot és a Gyümölcskosárt. 1947-ben jelent meg A fogak tornáca és a Testtelen nyáj című kötete, amelyeket - műfordításokon kívűl - nyolc évig nem követhetett új könyv. Ebben az évben házasságot kötött, a nála négy évvel idősebb Károlyi Amy költőnővel. Az első valóságos utazásuk Rómába vezetett. Olaszországból visszatérve Weöres a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában dolgozott. Itt ismerkedett meg Lator Lászlóval.
Válogatott műfordításai 1958-ban az Európa Könyvkiadónál jelentek meg A lélek idézése címmel. A házaspár ekkoriban a Törökvész út 3/C szám alatti régi, erkélyes házban lakott. Weöres új könyve csak 1955-ben jelenhetett meg. Az Ifjúsági Kiadó ekkor adta ki először Hincz Gyula rajzaival a Bóbitát. 1956 végén megjelenhetett A hallgatás tornya című kötete is. 1959-ben Károlyi Amyval két hosszabb utazást is tett: májusban egy kínai körutazást, ősszel pedig egy görögországi utazást. Miután 1964-ben a Szépirodalmi Kiadó visszautasította a Tűzkút kéziratát, a párizsi Magyar Műhely meglepő gyorsasággal kiadta a könyvet, de még ebben az évben a Magvető Kiadó gondozásában Magyarországon is megjelenhetett Tűzkút című kötete. A 60-as évek elején eljutott feleségével Dubrokvnikba, 1965-ben pedig New Yorkba. 1966 júliusában a költőházaspár másodszor is elutazott Londonba, ahol Weöres felolvasást tartott a Szepsi Csombor Kör estjén. 1970-ben Edwin Morgan fordításában jelent meg Weöres első angol nyelvű versválogatása, amelyet egy évvel ezelőtt egy másik idegen nyelvű válogatás a német Suhrkamp Kiadó által készített Der von Ungarn című kötete. 1967-ben látott napvilágott Weöres Hold és sárkány című könyve.
1970-ben Kossuth-díjat vehetett át, s az osztrák állam díját az európai irodalomért. A Kossuth-díjjal járó pénzösszegből Pásztor Béla emlékére díjat alapított. Ebben az évben jelent meg először Weöres egybegyűjtött írásai, az Egybegyűjtött írások két kötetben, és ezt a kiadást még Weöres életében újabb és újabb bővített kiadások követték, 1975-ben már három kötetre duzzadva. A könyv csak a verseket és prózai munkák egy részét tartalmazza. Hiányzik belőle az utolsó verseskötet, a Kútmező (1987) anyaga. 1972-ben Károlyi Amyval elköltöztek a Törökvész út 3/C-ből a közelben található Muraköz utca 10/A szám alatti kertes házba, s itt lakott haláláig. Ebben az évben három kiadásban megjelent a Psyché.
A Három veréb hat szemmel első ízben 1977-ben jelent meg Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában. Weöres utolsó nagy fellépése 1980-ban volt, amikor Károlyi Amyval, Juhász Ferenccel és Nemes Nagy Ágnessel közösen felolvasást tartott a londoni River Side Studióban. A 80-as években még három új verseskötetet adott ki. 1980-ban az Ének a határban, 1984-ben a Posta messziről és a Kútbanézőt 1987-ben. Elveszített eszmélettel 1989. január 22-én halt meg Budapesten. Február 9-én temették el Farkasréten.
Gyermekkorától - amit főleg a Vas megyei Csöngén töltött - nagy műveltségű környezet vette körül. 1933-ban Pécsett volt joghallgató, majd bölcsész. 1932-ben jelent meg első verse a Nyugatban, 1934-ben első kötete (Hideg van). 1935-ben Baumgarten-jutalomban, 1936-ban Baumgarten-díjban részesült. 1937-38-ban Észak-Európában és a Távol-Keleten járt. 1939-ben a vers keletkezéséről értekező önvallomásával doktorált. Könyvtáros lett Pécsett. 1947-ben Pestre költözött, feleségül vette Károlyi Amyt. Hosszabb olaszországi tanulmányutat tett. Világszemlélete miatt támadások érték, 1949-től csak műfordításai és gyermekversei jelenhettek meg. Színes, dallamos versein nemzedékek nevelődtek (Bóbita, 1955; Ha a világ rigó lenne, 1974). 1951-ben könyvtárosi állásából is elbocsátották. Kodály Zoltán, aki a 15 éves lírikus versét (Öregek) megzenésítette, támogatta. 1956-ban megjelent gyűjteményes kötete. 1957-1964 között ismét nehezen tudta megjelentetni verseit. 1976-ban Nyugat-Európában és az USA-ban járt. A nyolcvanas években mind súlyosabb betegségekkel küzdött. Kossuth-díjas (1970).