Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Werfel, Franz oldala, Magyar életrajz

Werfel, Franz portréja
Werfel, Franz
(Franz Werfel)
(1890–1945)
 

Életrajz

Franz Werfel (1890-1945). 1945. augusztus 25-én a kaliforniai Beverly Hills nevű városnegyedben (Los Angeles) írás közben asztalára borult és meghalt egy 55 éves, már régóta világhíres német író, aki hét évvel korábban - 1938-ban - Bécsből menekült az Ausztriát elárasztó hitleri hadak elől a biztonságos hontalanságba. Franz Werfelnek hívták, korábban expresszionista költőként a hagyományokkal szembeforduló avantgárdista költészet nevezetes alakja volt, majd néhány azonnal világsikerű regénnyel a prózairodalom legnagyobbjai közé emelkedett. A "Musa Dagh negyven napjá"-nak megjelenése óta már-már élő klasszikusnak tekintette a nemzetközi közvélemény. A Verdiről írt nagy terjedelmű, stílusában is művészi könyvét az akkor divatos életrajzregények legjobbjának vallotta a kritika. A "Halljátok az igét" ótestamentumi tárgyú történelmi-lélektani nagyepikában a zsidó vallásos hit mélyről jövő vallomását ismerték fel, a nem sokkal később kelt "Bernadette" pedig a katolikus hitre megtért, a miszticizmustól is elragadtatott lélek maradandó értékű és hitelű hitvallása volt.

 Ez az oly gazdag életművű Franz Werfel örök hontalan, örök emigráns volt. Országból országba, stílusirányból stílusirányba, vallásból vallásba áttelepülő, mindenütt hontalan s egyszersmind mindenhol otthonos a szépségért és emberségért harcoló művésze volt a német nyelvnek, amelyet a zsidó ifjú Csehországban szívott magába.

 Prágában született, még akkor, amikor Csehország már közel három évszázada a Habsburgok tartománya, az Osztrák Birodalom, majd az Osztrák-Magyar Monarchia egyik földrajzi egysége volt. Ősi, szépséges fővárosa, Prága több ízben is német, illetve osztrák birodalmi főváros volt. Utcáin egyformán otthonosan hangzott a cseh és a német nyelv. A XX. század német irodalmának jó néhány igen jelentékeny alakja ott, Prágában született, vagy élete nagy részében ott is élt. Rainer Maria Rilke, Franz Kafka, a modern misztikus-fantasztikus regény egyik főalakja, Gustav Meyrinck ("A gólem" és "A nyugati ablak angyala" írója). A zsidó sorsok és megpróbáltatások krónikása, Max Brod ugyanúgy prágai német író-költő volt, mint Werfel, sok mindenben kölcsönösen hatottak is egymásra.

 A prágai német polgárság jelentékeny része zsidó volt, s a kereskedő világhoz tartozott. Kafka is, Werfel is ide sorolható. Werfeltől is elvárta a családja, hogy kereskedő legyen, vagy - mint Kafka - diplomás tisztviselő. Werfel azonban kora ifjúságától fogva bölcsész műveltségű német költő akart lenni. Nem is találta otthon magát a számára eleve idegennyelvű Csehországban. Német egyetemekre járt, német folyóiratokban jelentek meg első versei, a német expresszionista ifjúsághoz kapcsolódott. Szerkesztője is lett az expresszionista írók és költők gyűjteményes könyvsorozatának, az "Utolsó ítélet"-nek. Az első világháború kitörése, tehát már 24 éves kora előtt, a német irodalmi körökben figyelemre méltó költőnek tartották, aki ugyanolyan biztonsággal mozgott a hagyományos költői formavilágban, mint az avantgárdisták szabadverselésében.

 A világháborúban természetesen őt is besorozták katonának, ki is küldték a keleti hadszíntérre. Hangoztatott, indulatos pacifizmusa miatt több ízben is meggyűlt a baja a feletteseivel. Szerencséje volt, hogy afféle félbolondnak tartották, mindig megúszta néhány heti börtönnel. Holott az ilyen magatartást a német hadsereg is, az osztrák-magyar hadsereg is szabotázsra uszító magatartásnak ítélte, és nem egy esetben halálos ítélettel végződött a büntetőügy. 1915 és a háború vége közötti években nem is jelenhetett meg újabb verseskötete, noha már elismert, tehetséges költőnek számított. De a különböző modern irányzatok hívei - az avantgárdisták - általában pacifisták voltak. Egy szabadversben vagy egy szokatlan mondatszerkezetben akkor is háborúellenességet gyanítottak, ha az a tavasz szépségéről szólt.

 A vesztett háború után, az akkori német zűrzavarban Werfel nem érezte otthon magát. A megszülető Csehszlovákia népe a megcsonkított Ausztriát többé már nem tekintette rabtartójának. Így a német anyanyelvű csehországi zsidó új hazát találhatott Ausztriában, pontosabban Bécsben. Werfel tehát most oda emigrált. Közeledett harmincadik életévéhez. Előbb csak kísérletezett a szépprózával, de már első nagyobb lélegzetű regénye, a "Nem a gyilkos, hanem az áldozat a bűnös" indulatos pacifizmusával és választékos stílusával igen sikeres volt. Az is kiderült, hogy jó érzéke van a lélektani ábrázoláshoz. Írt is néhány kisebb terjedelmű regényt az ifjúkor és az ifjúságból éppen felnőttségbe fejlődő korszak típusairól. Ezek közt talán a legérdekesebb a hamar nemzetközi népszerűségre emelkedő "Érettségi találkozó" című. Ez 1928-ban jelent meg, s a harmincas évek elején már nálunk is a kelendő könyvek közé tartozott. Az éppen érettségizők ugyanúgy elkapkodták, mint az érettségizők szülei.

 Nyitva állt útja a világhír felé. Az olvasóközönség várta az igazán nagy művet. Ő pedig eleget tett a várakozásnak. Már 1924-ben elkészült kitűnő életrajzi regénye Verdiről. Ezt hiteles történelemidézés, hiteles lélekrajz, hiteles zeneértés jellemezte. A nagy vetélkedésről szól Verdi és Wagner között. Az évtized végére már világhíres mű volt. Ezután kitűnő lélektani történetek következtek. Megismerkedett Freud lélekelemző módszerével, elolvasta az igen jó stílusban megírt Freud-könyveket, s személyesen is megismerkedett a nagy hírű bécsi professzorral. - De számára ennél is fontosabb volt, hogy megismerkedett Anna Mahlerrel, a nagy muzsikus, Gustav Mahler még mindig fiatal özvegyével. Csodálatos, varázslatos asszony volt. Akivel ő ágyba feküdt, akár törvényesen, akár szeszélyesen, az vagy világhírű volt, vagy világhírű lett. (Rilke se hiányzott a névsorából.)

 A következő regényekhez élete nagy fordulata kellett. Zsidó vallásúnak született, szerette is zsidó örökségét. Nem volt szertartásosan vallásos, de az Ótestamentum történetei szellemi otthont jelentettek a számára. És személy szerinti gyásznak élte át az antiszemitizmus gyilkos indulatait. De ezzel párhuzamosan egyre jobban közeledett a szintén jól ismert Újtestamentumhoz, Krisztus igéihez. A keresztény vértanúk párhuzamosan jelentek meg tudatában a zsidóüldözések vértanúival. Az üldözött zsidók utódaként közelről érintette a törökök tömeges örménygyilkolása az első világháború idején. Az örmények keresztények voltak, s a mohamedán törökök vallási színezetet adtak a népirtásnak, amely előképe volt Hitlerék tömeggyilkosságának. Kétségtelenül Werfel legfőbb műve ennek az örményirtásnak a regénye, a "Musa Dagh negyven napja". Romantika, realizmus, lélektanismeret, erkölcsi felháborodás vegyül egyenlő mértékben a lebilincselő és nagy indulatokat keltő krónikában.

 Szükségszerű volt, hogy lelki vívódások után áttérjen a római katolikus vallásra. De egyetlen pillanatra se tagadta meg zsidó múltját. Úgy élte át a történelmet is, saját lelki fejlődését is, hogy a kereszténység a zsidóság folytatása. Szerette saját zsidó múltját és szerette keresztény jelenét. A XX. század két nagyszerű hitvallását köszönhetjük ennek a lelki egységnek. A "Halljátok az igét" biblikus történet és történelmi regény. Jeremiás próféta életregénye, a népszónoké, aki figyelmeztet a veszedelmekre, de amikor azok bekövetkeznek, akkor felismeri saját vigasztaló szerepét. Vallomás a zsidó hit mellett. És ezzel párhuzamosan a "Bernadette" keresztény hitvallás. A legendákhoz közel álló, a keresztény miszticizmus élményét életre keltő történet. A két hitvallás együtt érvényes.

 Közben a történelem fokozta a borzalmakat. Németország már a szörnyűségek földjévé változott. És 1938-ban a hitleri iszonyat már ott volt Ausztria küszöbénél. Werfel eddigi útja Csehországból Németországba, Németországból Ausztriába vezetett. Az örök emigrálónak megint menekülnie kellett. Párizson át egyre távolabbra igyekezett. Amerikában kötött ki. Hét évig élt ott, várta a borzalmak végét. Közben lankadatlanul dolgozott, nem tudott nem dolgozni. És végre 1945-ben úgy tudhatta, hogy itt a visszatérés ideje. Hitler öngyilkos lett, s hamarosan befejeződött a háború. Werfel is bizonnyal hazakészülődött, de augusztusban neki is bevégeztetett. Századunk egyik múlhatatlan klasszikusa volt.

(Az oldal szerkesztője: P. T.)

Gyűjtemény ::
Irodalom ::
Fordítás ::

minimap