Altmann, Andreas: készlet (vorrat Magyar nyelven)

der schnee beginnt in den augen,

wenn der wind das licht

laut aus den pappeln treibt.

du mußt dich entscheiden,

wenn dich dein schatten verläßt,

welche wege du aufstellst

fürs gehen. das zimmer erkaltet

unter geräuschen des schnees.

es klopft an der tür. du öffnest das holz.

es ist die alte geschichte.

jemand erkennt dich

und erzählt dir, was war.

du trocknest die worte und hoffst,

daß sie halten. doch noch ist es

september. du verteilst

deine schatten nach ihren gewichten,

fällst leicht durch die worte,

die leiser werden, verstummen,

wenn du sie aufschlägst

auf seiten des schnees.

a hó a szemekben kezdődik

ha a szél a fényt hangosan

kiűzi a jegenyékből.

döntened kell,

ha az árnyékod elhagy téged,

mely utakra lépsz.

hogy elmenj. a szoba kihűl

a hó zizegése alatt.

kopognak az ajtón. kinyitod a fát.

ez a régi történet.

valaki felismer téged

és elmesélni neked, hogy mi volt.

megszárítod a szavakat és reméled,

hogy kitartanak, hiszen még

szeptember van. szétosztod

az árnyékaidat a súlyuk szerint,

könnyen elesel a szavakon át,

amik halkabbak lesznek, elnémulnak,

ha felvered azokat

a hó-oldalakra.