Arnim, Achim von: Zöldben zöld helyek ragyognak (Grün im Grünen glänzen Stellen Magyar nyelven)

Grün im Grünen glänzen Stellen,
Wo die Engel nachts getanzet;
Wo sie küssend sich gesellen,
Sind uns Blumen eingepflanzet,
Die zum jüngsten Tag bewahren,
Wenn die Nacht in Lust entschwunden;
Scheue Lieb' in jungen Jahren
Hat zur Wallfahrt sie gefunden.
 
Weg und Aussicht ist erschlossen
An des Abhangs steilstem Pfade,
Nun die Sonne hat ergossen
Ihre Tränen, ihre Gnade;
Und so sind wir Mitgenossen,
Die hier liebend sich begegnen,
Aller Liebe, die verflossen,
Und empfinden neu ihr Segnen.
 
Seht, nun steht der Irisbogen
Fest auf diesen steilen Höhen;
Wo die Liebenden geflogen,
Können wir nur schwindelnd gehen.
Außer Atem füllt mit Tönen
Sich der Mund und süßem Bangen,
Raphael, dich hier zu krönen,
Möchten wir uns unterfangen.

Zöldben zöld helyek ragyognak,
angyal-tánc volt ott az éjjel;
s ahol csókban összeforrtak,
virágaink raja néz fel,
mik ítéletnapig óvják,
míg az éj gyönyörben illan:
búcsujárván elnyomott vágy
lelt rájuk szebb napjainkban.
 
Út s kilátás elrekesztve
ösvényén a meredeknek,
ím, a nap is kipergette
könnyeit és a kegyelmet;
s így vagyunk itt társak, egyben,
kik találkozunk szeretve,
minden elmúlt szerelemben,
s áldásunk megújul egyre.
 
Nézzétek a szivárványt csak,
fölfeszülve zord csucsokra;
hol szeretők szállva szálltak,
mi csak járunk imbolyogva.
Kifulladva vár a szánk itt
áhitatra, zengzetekre,
Raphael, nem átallnánk itt
koronát tenni fejedre.