Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Arnim, Bettina von: Lefelé száll a nap estelente (Eilt die Sonne nieder zu dem Abend Magyar nyelven)

Arnim, Bettina von portréja

Eilt die Sonne nieder zu dem Abend (Német)

Eilt die Sonne nieder zu dem Abend,

Löscht das kühle Blau in Purpurgluten,

Dämmrungsruhe trinken alle Gipfel.

 

Jauchzt die Flut hernieder silberschäumend,

Wallt gelassen nach verbrauster Jugend,

Wiegt der Sterne Bild im Wogenspiegel.

 

Hängt der Adler, ruhend hoch in Lüften,

Unbeweglich wie in tiefem Schlummer;

Regt kein Zweig sich, schweigen alle Winde.

 

Lächelnd mühelos in Götterrhythmen,

Wie den Nebel Himmelsglanz durchschreitet,

Schreitet Helios schwebend über Fluren.

 

Feucht vom Zaubertau der heil'gen Lippen

Strömt sein Lied den Geist von allen Geistern

Strömt die Kraft von allen Kräften nieder

 

In der Zeiten Schicksalsmelodien,

Die harmonisch ineinander spielen

Wie in Blumen hell und dunkle Farben.

 

Und verjüngter Weisheit frische Gipfel,

Hebt er aus dem Chaos alter Lügen

Aufwärts zu dem Geist der Ideale.

 

Wiegt dann sanft die Blumen an dem Ufer,

Die sein Lied von süßem Schlummer weckte,

Wieder durch ein süßes Lied in Schlummer.

 

Hätt ich nicht gesehen und gestaunet,

Hätt ich nicht dem Göttlichen gelauschet,

Und ich säh den heil'gen Glanz der Blumen,

 

Säh des frühen Morgens Lebensfülle,

Die Natur wie neugeboren atmet,

Wüßt ich doch, es ist kein Traum gewesen.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.wortblume.de/dichterinnen/eiltsonn.htm

Lefelé száll a nap estelente (Magyar)

Lefelé száll a nap estelente,

bíbor izzásban huny ki a hűs kék,

alkony csöndjét isszák a hegyormok.

 

Ujjongó ér fut ezüst habokkal,

békén, szilaj ifjúsága tűntén,

csillagok ringnak hullámtükörben.

 

Függ a sas, magas légben nyugodva,

mint mély álomban, oly mozdulatlan,

egy ág sem rezdül, elült a szél is.

 

Mosolyogva, isteni iramban,

mint mennyei fény ködön keresztül,

Helios rónák felett lebeg fönn.

 

Mosva szent ajk bűvös harmatától,

dala a lelkek lelkébe árad,

s áthatja a hatalmak hatalma

 

az időknek sorsmelódiáit,

melyek összehangzón egybefolynak,

mint virágok fénye és sötétje.

 

S megifjult bölcsesség üde csúcsát

régi hazugságok káoszából

emeli eszmények szelleméig.

 

Miket édes álomból dalával

keltett, a parton minden virágot

édes dallal új álomba ringat.

 

Hogyha nem figyeltem, nem csodáltam

s láttam volna semmi istenit még,

s látnám a virágok égi fényét

 

és a hajnalt élettel telítve,

míg a föld újjászületve sóhajt,

akkor is tudnám: nem volt ez álom.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://canadahun.com/forum/showthread.php?

minimap