Arp, Hans: Sophie (Sophie Magyar nyelven)

Die Herzen sind Sterne,
die im Menschen blühen.
Alle Blumen sind Himmel.
Alle Himmel sind Blumen.
Alle Blumen glühen.
Alle Himmel blühen.
.
Ich spreche kleine, alltägliche Sätze
leise für mich hin.
Um mir Mut zu machen,
um mich zu verwirren,
um das große Leid, die Hilflosigkeit,
in der wir leben, zu vergessen,
spreche ich kleine, einfältige Sätze.
.
Die Meere sind Blumen.
Die Wolken sind Blumen.
Die Sterne sind Blumen,
die im Himmel blühen.
Der Mond ist eine Blume.
Der Mond ist aber auch eine große Träne.
.
Alle Blumen blühen für dich.
Alle Herzen glühen für dich.
.
Ich spreche kleine, einfältige Sätze
leise für mich hin,
immerfort für mich hin.
Ich spreche kleine, alltägliche, geringe Sätze.
Ich spreche wie die geringen Glocken,
die sich wiederholen und wiederholen.
.
Sophie ist ein Himmel.
Sophie ist ein Stern.
Sophie ist eine Blume.
Alle Blumen blühen,
blühen für dich.
Alle Herzen glühen,
glühen für dich.
 
Nun bist du fortgegangen.
Was soll ich hier gehen und stehen.
Ich habe nur ein Verlangen.
Ich will dich wiedersehen.
.
Wir zogen hell
durch Glanz und Duft.
Nun tut das Licht mir weh
und niemand ruft
und zeigt mir eine Blume
oder einen Stern.
.
Es blüht im Himmelsgrund
zwischen Dunkelheit und Licht
strahlend wie ein Stern
dein gütiges Gesicht.
.
Du bist ein Stern
und träumst in Gottes lichter Blume.
Ich mag nicht weitergehen.
Ich will auch schlafen.
So wie du schläfst
in Gold und tiefer Ferne
in einem reinen Wiegen.
.
Verloren wie der alte Mond,
der schon viel tausend Jahre stirbt,
ist dieser arme Tränenmensch,
der um die tote Rose wirbt.
.
Wie schnell vergeht ein Leben
in Gottes lichtem Dunkel.
Kaum ist heute gesagt,
ist morgen schon vergangen.
Und so vergehen die Jahre
mit Spielen, Träumen, Säumen.
Und so vergeht die Zeit,
in der die Blumen schweben.
.
Wann blühen wir wieder
vereint an Gottes lichtem Strauch?
Wann ruhe ich für immer
in deinem reinen Hauch?
.
Du lächeltest,
um nicht zu weinen.
Du lächeltest,
als würden lange noch
die guten Tage scheinen.
Deine Flügel glänzten
wie junge Blätter.
Dein Gesicht
war ein weißer Stern.
.
Seitdem du gestorben bist,
danke ich jedem vergehenden Tag.
Jeder vergangene Tag
bringt mich dir näher.
 
 
Basel 1943-1945

A szív: az emberekben
virágzó csillag-szilánk.
Minden virág – az égbolt.
Minden égbolt – virág.
Minden virág sugárzik.
Minden égbolt virágzik.
.
Kis hétköznapi mondatokat ejtek
csöndben magam elé.
Biztatóul magamnak,
s magamat összekuszálni,
gyámolatlan életünk
fájdalmát elfelejteni.
Kis hétköznapi mondatokat ejtek.
.
A tengerek virágok.
A fellegek virágok.
A csillagok virágok,
az égen virágzanak.
A hold is: virág-kehely.
A hold egy nagy könnycsepphez is hasonlít.
.
Virágok nyílnak érted.
Szívek nyílnak előtted.
.
Mindennapi kis mondatokat hintek
csöndben magam elé,
mindig csak magam elé.
Hétköznapi kis szürke mondatokat ejtek.
Úgy beszélek, mint a falusi kisharang,
amely csak mondja, mondja a magáét.
.
Sophie az égbolt.
Sophie egy csillag.
Sophie virág.
Virágok nyílnak
érted, neked.
Szivek kinyitnak
érted, neked.
.
Hát itthagytál magamra.
Én mit keressek itt?
Nem vágyom már, csak arra,
hogy lássalak megint.
.
Úszunk, fénnyel teli,
a ragyogásban.
De nekem fáj a fény,
és senki nem kiált utánam,
hogy mutasson egy csillagot,
vagy egy virágot.
.
Az ég mezején,
a sötétség s a fény határán
mint egy sugárzó csillagot
mintha szelíd arcodat látnám.
.
Csillag vagy, álmodol,
Isten sugárzó virágába zárva.
Én nem megyek tovább.
Alhatnám én is,
ahogy te alszol
aranyban, messzeségben,
egy tiszta bölcső mélyén.
.
Veszendőn, mint a vén hold,
amely halódik ezredévek óta,
úgy áll itt a fájdalmak embere
halott rózsák fölé hajolva.
.
Elfut gyorsan az élet
a fényteli sötétben.
Kimondod ezt a szót: ma,
s már holnapod is elszállt.
Könnyek, késlekedések,
játékok közt lebegve
száll az idő.
Virágok szállnak benne.
.
Isteni fényárban fürödve
mikor virágzunk ujra ketten?
Mikor nyugszom el mindörökre
tiszta lehelletedben?
.
Mosolyogtál,
hogy el ne sírd magad.
Mosolyogtál,
mintha jó napjaink
még fénylenének.
Ragyogtak szárnyaid,
mint zsenge levelek.
Arcod sütött,
mint fehér fényű csillag.
.
Halálod óta
megköszönöm minden letűnt napom.
Minden kihúnyt napom
hozzád visz közelebb.