Artmann, H. C.: heit bin e ned munta wuan

heit bin e ned munta wuan
wäu ma r unsa bendlua
schdeeblim is..

heit bin e ned munta wuan
und i schlof
       und i schlof
              und i schlof
und draust da schnee foed ima mea
und de drossln dafrian und de finkn
und de aumschln und d daum aufm doch..
und dea schnee foed ima mea
und ea drad se
       und drad se
wia r a fareisz ringlgschbüü
und kumd ma bein fenzta r eine
mocht ma r en bagetbon gaunz weiss fua mein bet
wiad hecha r und hecha fua mein bet
und schdet do und schaud me au
wia r a engl med ana koedn haund..
und i schlof
       und i schlof
              und i schlof..

heit bin e ned munta wuan
de bendlua schded no ima
und dea schneeane engl schdet doo
und schaut me au wia r e so ausgschdregta doolig
und mei schlof is scho soo diaf
das ma glaaweis und launxaum
winzege schdeandaln aus eis
en de aungbram
zun woxn aufaungan...

máma nem ébredtem korán
merhogy az ingaóránk
csak megállt..

máma nem ébredtem föl
és alszok
       és alszok
              és alszok
és kint a hó csak esik egyre
és a sárgarigók megfagynak és a pintyek
és a feketék is meg a galambok a tetőn..
és a hó csak hullik egyre
és csak forog
       és csak forog
mind egy jeges ringlispil
és bejön az ablakon
tiszta fehér lesz tőle a parkettpadló az ágyam előtt
csak nől és nől az ágyam előtt
ott áll és csak néz rám
mind egy hideg kezű angyal..
és alszok
       és alszok
              és alszok..

máma nem ébredtem föl
az ingaóra még mindig áll
a hóangyal meg itt áll
és figyel ahogy kinyújtva fekszek itt
és az álmom már olyan mély
hogy apránként és lassacskán
parányi jégcsillagocskák
kezdenek nőlni
a szemöldökömön...