Bürger, Gottfried August: Der Bauer an seinen durchlauchtigen Tyrannen
Der Bauer an seinen durchlauchtigen Tyrannen (Német)Wer bist du, Fürst, daß ohne Scheu Zerrollen mich dein Wagenrad, Zerschlagen darf dein Roß?
Wer bist du, Fürst, daß in mein Fleisch Dein Freund, dein Jagdhund, ungebläut Darf Klau und Rachen hau'n?
Wer bist du, daß durch Saat und Forst, Das Hurra deiner Jagd mich treibt, Entatmet, wie das Wild? —
Die Saat, so deine Jagd zertritt, Was Roß, und Hund, und Du verschlingst, Das Brot, du Fürst, ist mein.
Du Fürst hast nicht, bei Egg' und Pflug, Hast nicht den Erntetag durchschwitzt. Mein, mein ist Fleiß und Brot!
Ha! du wärst Obrigkeit von Gott? Gott spendet Segen aus; du raubst! Du nicht von Gott, Tyrann!
|
Fenséges zsarnokától ezt kérdi a paraszt (Magyar)Ki vagy nagyúr, hogy bármikor a sárba gázolhat kocsid, s lovad reám tapos?
Ki vagy te, hogy vadászkutyád foggal-körömmel rám jöhet s marhat büntetlenül?
Ki vagy, hogy hajrázó rajod megűz erdőn s vetésen it s kifullaszt, mint vadat?
A vetés, melyet így tiporsz, s a kenyér, melyet ló s kutya s te felfaltok: enyém!
Szántásban érte egy napot nem izzadtál, Nagyúr — enyém a munka és kenyér!
Te volnál Istentől való? Ő áld, te zsarnok vagy s rabolsz! Nem Istentől vagy úr!
|