Bürger, Gottfried August: Casus anatomicus (Ein Casus Anatomicus Magyar nyelven)

Der Kaufmann Harpax starb; sein Leichnam ward sezieret;
Und als man überall dem Übel nachgespüret,
So kam man auch aufs Herz, und sieh! Er hatte keins:
Da, wo sonst dieses schlägt, fand man das Einmaleins.

Egy kalmár meghala, boncolva lőn a hulla;
S hogy kutatnák a kórt, mitől a test kimúla,
A kés mellkasba vág — hát szív nélkül a szegy:
Ahol lenni szokott, nincs, csak az egyszeregy.
   
   
   
Casus anatomicus (latin): anatómiai eset.

Különös, hogy az entellektüel, bökverseinek vagy valóban zseniális regényeinek és drámáinak magaslatáról lenézi a kereskedőt, mert nincs szíve, ami itt valószínűleg azt jelenti, hogy nem olvas Goethét, Dantét, nem hallgat Beethovent, de arra is gondolatott Bürger, hogy pénzért adja az áruját a disznó, ahelyett, hogy ingyen osztogatná. Vagy hatvan évvel ezelőtt azt mondta nekem egy öreg parasztasszony egy Borsod megyei faluban: „Azelőtt ott álltak végig a főutcán a zsidó hentesek meg mészárosok boltjai. Hargudtunk rájuk, mert gazdagok voltak. De akkor volt hús, most meg nincs!” Dante, Goethe, Beethoven és társaik nélkül kétségtelenül szegényebb volna a világ, az én számomra különösen. De nem omlana össze. Kereskedő nélkül összeomlana. Különös, hogy annyi entellektüel, közöttük nagyok, zseniálisak, Nobel díjasok is, szolgált ki zsarnok uralkodókat és később tapsolt Hitlernek vagy Leninnek, Sztálinnak, Mao Ce-Tungnak, akiknek tettei következtében tízmilliók haltak éhen vagy lettek deportálva, dehumanizálva, lemészárolva. Lenin apánk ki akart végeztetni bizonyos, jobb ízlésű entellektüeleket, mert akciót szerveztek az éhezők megsegítésére; végül nyugati akciók hatására nem végeztette ki őket, elhagyhatták a szocialista paradicsomot. Még ma is ötvenszer kevesebb szó esik a kommunizmus bűneiről, mint egyéb bűnökről sőt csupán negatív, de nem gyökerestől aljas tettekről. De nem sok olyan akciót szerveztek azok sem, akik egyébként nem nyalták a fentemlített népboldogítók talpát. Bertrand Russell filozófus és matematikus, aki eget-földet megmozgatott, hogy Amerika ne védje meg Dél-Vietnamot a kommunista agresszió ellen, a magyar forradalom leverése ellen ki sem nyitotta a száját. Egy magyar zongorista nemrég nagy vádbeszédet vágott le nekem a kapitalizmus ellen, mondván hogy a kapitalista az „inaktív”. Meg van győződve róla, hogy az ő középszerű, sablonos, 1990 előtt államilag támogatott zongorázása hasznosabb, mint gyárak alapítása, munkaalkalmak teremtése, javak előállítása, köztük zongoráké is...

Különben az egyszeregy inkább elemi iskolai számtantanárok szíve helyén fészkelhet logikusan, mintsem kalmárok mellkasában...