Bürger, Gottfried August: Naturrecht

Von Blum’ und Frucht, so die Natur erschafft,

Darf ich zur Lust, wie zum Bedürfnis, pflücken.

Ich darf getrost nach allem Schönen blicken,

Und atmen darf ich jeder Würze Kraft.

Ich darf die Traub’, ich darf der Biene Saft,

Des Schafes Milch in meine Schale drücken.

Mir front der Stier; mir beut das Roß den Rücken;

Der Seidenwurm spinnt Atlas mir und Taft.

Es darf das Lied der holden Nachtigallen

Mich, hingestreckt auf Flaumen oder Moos,

Wohl in den Schlaf, wohl aus dem Schlafe hallen.

Was wehrt es denn mir Menschensatzung, bloß

Aus blödem Wahn, in Mollys Wonneschoß,

Von Lieb und Lust bezwungen, hinzufallen?

Igényem s kedvem szerint téphetem

a természet gyümölcsét és virágát.

Beszívhatom fűszerek illatárját,

és minden szépre rálelhet szemem.

Élhetek szőlőn, mézen, juh-tejen,

csészémbe sajtolt nedvük zsongva jár át,

elém görbíti paripa a hátát,

s enyém a hernyó-szőtte taft, selyem.

Álomba ringathat vagy felriaszthat

a csalogánydal, mely repesve száll,

míg elnyugtat pihe- vagy moha-pamlag.

Hát miért tiltja emberi szabály

hülyén, midőn a vágy lebírna már,

hogy Mollym kéjes ölébe zuhanjak?