Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Bachmann, Ingeborg: [Patkózaj kapunk előtt] ([Beim Hufschlag der Nacht] Magyar nyelven)

Bachmann, Ingeborg portréja

[Beim Hufschlag der Nacht] (Német)

Beim Hufschlag der Nacht, des schwarzen Hengstes vorm Tor,

zittert mein Herz noch wie einst und reicht mir den Sattel im Flug,

rot wie das Halfter, das Diomedes mir lieh.

Gewaltig sprengt der Wind mir auf dunkler Straße voran

und teilt das schwarze Gelock der schlafenden Bäume,

daß die vom Mondlicht nassen Früchte

erschrocken auf Schulter und Schwert springen,

und ich schleudre

die Peitsche auf einen erloschenen Stern.

Nur einmal verhalt ich den Schritt, deine treulosen Lippen zu

küssen, schon fängt sich dein Haar in den Zügeln,

und dein Schuh schleift im Staub.

 

Und ich hör deinen Atem noch

und das Wort, mit dem du mich schlugst.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.gedichte-garten.de

[Patkózaj kapunk előtt] (Magyar)

Patkózaj kapunk előtt, az éj az, a fekete mén,

megremeg szívem, mint rég, és már nyújtja a nyerget,

vöröset, mint a kötőfék, Diomédész-adta ajándék.

Szél vág, hasít csapást éjsötét úton elébem,

fésüli szunnyadó fák fekete fürtözetét,

hogy holdfénytől nedves gyümölcsük

vállamra-kardomra pattog riadtan,

én pedig egy kihunyt

kőre hajítom korbácsom.

Csak egyszer lassítom léptem, csókolni ajkad, a hűtlent,

hajad, lám, máris gyeplőmbe akad,

és porban cammog sarud.

 

És még hallom a sóhajodat

és a szót, mellyel rám sújtottál.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaA. L.

minimap