Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Bachmann, Ingeborg: Italgőzös este (Betrunkener Abend Magyar nyelven)

Bachmann, Ingeborg portréja

Vissza a fordító lapjára

Betrunkener Abend (Német)

Betrunkener Abend, voll vom blauen Licht,

taumelt ans Fenster und begehrt zu singen.

Die Scheiben drängen furchtsam sich und dicht,

in denen seine Schatten sich verfingen.

 

Er schwankt verdunkelnd um das Häusermeer,

trifft auf ein Kind, es schreiend zu verjagen,

und atmet keuchend hinter allem her,

Beängstigendes flüsternd auszusagen.

 

Im feuchten Hof am dunklen Mauerrand

tummelt mir Ratten er sich in den Ecken.

Ein Weib, in grau verschlissenem Gewand,

weicht vor ihm weg, sich tiefer zu verstecken.

 

Am Brunnen rinnt ein dünner Faden noch,

ein Tropfen läuft, den andern zu erhaschen,

dort trinkt er jäh aus rostverschleimtem Loch

und hilft, die schwarzen Gossen mitzuwaschen.

 

Betrunkner Abend, voll vom blauen Licht,

taumelt ins Fenster und beginnt zu singen.

Die Scheiben brechen. Blutend im Gesicht

dringt er herein, mit meinem Graun zu ringen.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://hanah.amblog.de

Italgőzös este (Magyar)

Italgőzös este, kék fénnyel tele,

ablakhoz imbolyog, énekbe fogna.

Üvegtáblák mennének összefele,

árnyék-sziluettje közéjük fogva.

 

Inog, sötétül háztenger körül,

gyerekbe fut bele, üvölt, üldözi,

liheg, hörög, hátulról megkerül,

Félelmetest súg, prédáját nyüstöli.

 

Nyirkos udvar, sötét falszakaszon

tolakodik sarkában a sok patkány.

Szakadt, kopott, szürke ruhás asszony,

visszahőköl, várja még mélyebb magány.

 

Vékony szál csordogál csak a kúton,

szalad egy csepp az előzőt behozni,

hirtelen kortyol a rozsdás lyukon,

segít sötét csatornákat lemosni.

 

Italgőzös est, kék fénnyel tele,

ablakhoz inog, megszédül a daltól.

Az üveg törik. Vérzik a feje,

benyomakodik, s iszonyommal harcol.



FeltöltőTauber Ferenc
Az idézet forrásasaját

minimap