Bachmann, Ingeborg: Az elsőszülött ország (Das erstgeborene Land Magyar nyelven)

In mein erstgeborenes Land, in den Süden

zog ich und fand, nackt und verarmt

und bis zum Gürtel im Meer,

Stadt und Kastell.

Vom Staub in den Schlaf getreten

lag ich im Licht,

und vom ionischen Salz belaubt

hing ein Baumskelett über mir.

Da fiel kein Traum herab.

Da blüht kein Rosmarin,

kein Vogel frischt

sein Lied in Quellen auf.

In meinem erstgeborenen Land, im Süden

sprang die Viper mich an

und das Grausen im Licht.

O schließ

die Augen schließ!

Preß den Mund auf den Biß!

Und als ich mich selber trank

und mein erstgeborenes Land

die Erdbeben wiegten,

war ich zum Schauen erwacht.

Da fiel mir Leben zu.

Da ist der Stein nicht tot.

Der Docht schnellt auf,

wenn ihn ein Blick entzündet.

Elsőszülött országomba, délre

vonultam és leltem, mezítlen,

nincstelenül és derékig tengerben,

várost és kastélyt.

Portól álomba tapodva,

feküdtem a fényben,

és iónos sólombjával

lógott egy facsontváz fölöttem.

Nem hullott róla álom.

Rozmaring nem virágzik,

madár nem üdíti

forrásokban dalát.

Elsőszülött országomban, délen

vipera ugrott nekem,

és fényben a borzadás.

Ó, hunyd,

szemed behunyd!

Szád fogaidra csukd!

És midőn magamat itattam

és elsőszülött országomat

földrengés ringatta,

látásra akkor eszméltem.

Ládd: ölembe élet hullt.

Ládd: a kő sem halott.

Ha pillantás gyújtja,

ágaskodik a kanóc.