Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Bachmann, Ingeborg: Menschenlos

Bachmann, Ingeborg portréja

Menschenlos (Német)

Verwunschnes Wolkenschloß, in dem wir treiben...

Wer weiß, ob wir nicht schon durch viele Himmel

so ziehen mit verglasten Augen?

Wir, in die Zeit verbannt

und aus dem Raum gestoßen,

wir, Flieger durch die Nacht und Bodenlose.

 

Wer weiß, ob wir nicht schon um Gott geflogen,

und, weil wir pfeilschnell schäumten ohne ihn zu sehen

und unsre Samen weiterschleuderten,

um in noch dunkleren Geschlechtern fortzuleben,

jetzt schuldhaft treiben?

 

Wer weiß, ob wir nicht lange, lang schon sterben?

Der Wolkenball mit uns strebt immer höher.

Die dünne Luft lähmt heute schon die Hände,

und wenn die Stimme bricht und unser Atem steht...?

 

Bleibt Verwunschenheit für letzte Augenblicke?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poemhunter.com

Embersors (Magyar)

Átokülte felhőkastély, sodródunk benned...

Ki tudja, nem vonulunk-e így már felhők

ezrein át beüvegezett szemmel?

Száműzve időbe,

térből kitaszítva,

mi, éjen át repülők és talajtalanok.

 

Ki tudja, nem repültük-e már körbe Istent,

és, mert nyílsebes tajtékunkban nem láttuk őt,

magunkat tovább lövelltük,

hogy még komorabb utódokban éljünk tovább,

s most bűnösen sodródunk?

 

Ki tudja, nem haldoklunk-e már réges-régen?

A felhőgömb egyre feljebb tör velünk.

Már bénítja kezünk a gyér levegő,

s ha megtör a hang és leáll a lélegzetünk...?

 

Végső perceinkre az átokvertség marad?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaA. L.

minimap