Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Bachmann, Ingeborg: Ami igaz (Was wahr ist Magyar nyelven)

Bachmann, Ingeborg portréja

Was wahr ist (Német)

Was wahr ist, streut nicht Sand in deine Augen,
was wahr ist, bitten Schlaf und Tod dir ab
als eingefleischt, von jedem Schmerz beraten,
was wahr ist, rückt den Stein von deinem Grab.

Was wahr ist, so entsunken, so verwaschen
in Keim und Blatt, im faulen Zungenbett
ein Jahr und noch ein Jahr und alle Jahre -
was wahr ist, schafft nicht Zeit, es macht sie wett.

Was wahr ist, zieht der Erde einen Scheitel,
kämmt Traum und Kranz und die Bestellung aus,
es schwillt sein Kamm und voll gerauften Früchten
schlägt es in dich und trinkt dich gänzlich aus.

Was wahr ist, unterbleibt nicht bis zum Raubzug,
bei dem es dir vielleicht ums Ganze geht.
Du bist sein Raub beim Aufbruch deiner Wunden;
nichts überfällt dich, was dich nicht verrät.

Es kommt der Mond mit den vergällten Krügen.
So trinkt dein Maß. Es sinkt die bittre Nacht.
Der Abschaum flockt den Tauben ins Gefieder,
wird nicht ein Zweig in Sicherheit gebracht.

Du haftest in der Welt, beschwert von Ketten,
doch treibt, was wahr ist, Sprünge in die Wand.
Du wachst und siehst im Dunkeln nach dem Rechten,
dem unbekannten Ausgang zugewandt.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.sk-kultur.de/poetmail/970513.htm

Ami igaz (Magyar)

Ami igaz, szemedbe nem hint port,
az igaz: mit álom s halál követel,
betokozódva tanácsot a kín mond,
az igaz a sírodról követ görget el.

Az igaz, még ha süllyed s fakul is
csírában, levélben, tunya nyelvben létező
egy év és még egy év, éveknek sora –
az igaz: kort nem alkot, ellentételező.

Ami igaz: a Földbe választékot húz,
koszorút, álmot, elrendelést kifésül,
dagadt taréjjal rabol össze terményt,
beléd vájja magát, majd végleg kihörpöl.

Az igaz: rablóhadjáratig nem vár,
mely neked tán a lényegről szól.
Magad vagy a rablás, ha sebed felszakad;
semmi nem tör rád, csak ami elárul.

Jön a Hold a buggyant sörös korsókkal.
Idd ki a kriglid. Epés éj jön repülve.
Nyálkás hab a galambtollban, csomós,
nincs már gally, mi megmenekülne.

Megragadsz a Földön, láncok súlya alatt,
de ami igaz, repeszti a falat.
Éberen sötét, rendkereső mozdulat,
Odafordulsz: ismeretlen kijárat.



FeltöltőTauber Ferenc
Az idézet forrásasaját

minimap