Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Ball, Hugo: Der Dorfdadaist

Ball, Hugo portréja

Der Dorfdadaist (Német)

In Schnabelschuhen und im Schnürkorsett
Hat er den Winter überstanden,
Als Schlangenmensch im Teufelskabinett
Gastierte er bei Vorstadtdilletanten.

Nun sich der Frühling wieder eingestellt
Und Frau Natura kräftig promenierte,
Hat ihn die Lappen- und Atrappenwelt
Verdrossen erst und schließlich degoutierte.

Er hat sich eine Laute aufgezimmert
Aus Kistenholz und langen Schneckenschrauben,
Die Saiten rasseln und die Stimme wimmert,
Doch läßt er sich die Illusion nicht rauben.

Er brüllt und johlt, als hinge er am Spieße.
Er schwenkt juchelend seinen Brautzylinder.
Als Schellenkönig tanzt er auf der Wiese
Zum Purzelbaum der Narren und der Kinder.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttps://www.zgedichte.de/gedichte/ hugo-ball/der-dorfdadaist.html

A tanyasi dadaista (Magyar)

Csőrcipőben, fűzőrugók között
A télbe csaknem belevásott.
Mint kígyóembert kamraördögök
Hívták meg külvárosi dilettánsok.

S a tavasz újra bedobta magát,
Természet Asszony járt-kelt masírozva,
Őt meg a rongy- s papundeklivilág
Előbb zavarta. majd undoritotta.

Felkapott egy maga ácsolta lantot
Tüzifából, hosszú srófokból, drótból,
Nyikorog a húr, recsegnek a hangok,
Ő nem tágít, mert az Illúzió szól.

Óbégat mint kit nyársra húznak éppen.
Vígan lenget egy nagy női cilindert.
Csörgősipkásan ropja kinn a réten
Bukfencre csal gyereket-bamba embert.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap