Ball, Hugo: Der Henker
Der Henker (Német)Ich kugle Dich auf Deiner roten Decke. Dein Leib ist gekrümmt und blendend und glänzt wie der [gelbe Mond Hilf, heilige Maria! Dir sprang die Frucht aus dem Leibe Als dein Wehgeschrei dir die Zähne aus den Kiefern [sprengte Da tanzten nackichte Männer und Huren in verrückter [Ekstase
|
A hóhér (Magyar)Tekerlek a Te veres Takaródon. Tested nyomorítva, akár a sárga Hold, ragyog Segíts, Mária, te szent! Testedből nőtt a gyümölcs ki Az üvöltés szádból ahogy fogaid szétrobbantotta S táncoltak férfiak és ringyók magukon kivül és pucéran Figyelemreméltó, hogy ugyanabban a versben, sőt ugyanabban a strófában, Mária segítségét kéri és Jézust idézi az európai civilizációban otthonos módon — ő „Mária méhének gyümölcse” —, aztán meg ugyanő ácsszegeket ver „a kereszténység bálványkacatjába”. Ez is Jézusra utal, hiszen őt szegezték fel ácsszegekkel. Tehát Jézus és keresztje — bálvány? Mindezt egy hóhérlegény mondja, miközben szadista áhitattal kínoz valakit. Ez jelentheti azt is, hogy ennek a hóhérnak az áldozata is az egész emberiség szenvedését éli át, ugyanúgy, mint ahogyan azt Jézusról tanítja a kereszténység. De lehet mindez gúny, szarkazmus is: a kereszténység kínzóeszközzel, a feszülettel, szimbolizálja az emberiség megváltását... ezt már Goethe is nagyon utálta. A hóhér áldozata, akit kínoz, mazochista. Talán csak nem azt akarja sugallni ezzel a költő, hogy a szenvedését vállaló Jézus mazochista volt? Vagy hogy a kereszténységben nem csak szadizmus fejeződik ki, hanem mazochizmus is? Ámde azt, hogy az áldozat kéjesen élvezi a kínzást, azt nem az áldozat mondja, hanem — a hóhér... Tehát nem egyértelmű a dolog, nem csak egyféleképpen lehet értelmezni; láthatunk ebben szarkazmust is. Az eretnekeket is „a saját érdekükben" kellett a másvilágra irányítani, megszabadítva lelküket a tévelygéstől... Csakhogy ebben a versben a szenvedés mégsincs megideologizáva: önmagáért van, l'art-pour-l'art szenvedés, mintha pusztán az olvasó idegeire akarna drasztikusan erős hatást gyakorolni a költő, mint később a horror-filmek és korábban a drakularegények. A fentiek fényében érthető, hogy éppen a kereszténység által annyit ostorozott, fékeveszetten tomboló prostituáltak és pogányok váltják meg a világot a sötétségtől meg a gyötrelemtől, vagyis éppen ők viszik végbe azt, ami a kereszténységnek, úgy látszik, nem sikerült. De mi szükség van ehhez még mohamedánokra is? Talán csak nem úgy gondolkodik ez a huszadik századi szerző, mint hajdan a kereszténység, hogy ti. a muzulmánok is pogányok, még ha éppen most derül is ki a pogányságról, hogy az, mint „a bálványimádó kereszténység" ellensége, nagyon is pozitív dolog?... Ezeket a „mohamedán"-okat nem értem. Nem lehet ez pusztán afféle asszociatíve odavetett színfolt: hogy a törökök mohamedánok, azt az olvasó magától is tudja, miért kell ezt még külön a szájába is rágni? És miért kell a mohamedánokat egy táborba utalni a pogányokkal? Az Iszlám még a kereszténységnél is sokkal jobban haragszik a pogányságra; a „kaffer" (= délafrikai néger, barbár stb.) pedig éppen arabul jelenti azt, hogy „hitetlen, pogány". Ennek ellenére nincs az a benyomásom, hogy a költőnek csak amúgy kontrollálatlanul csapong a fantáziája. Itt valami gondolatot sugall; de talán csak nem azt, hogy világunkat az Iszlám fogja megváltani, ráadásul épp a kafferekkel karöltve — ??? A „zsidónők” szó alighanem Mária, Jézus anyja, miatt áll ott, talán csak asszociatíve. Hogy a zsidó népre mint a kereszténység fő áldozatára is céloz ezzel Hugo Ball, az nem látszik valószínűnek; ha ezt akarta volna mondani, arra explicitebb módon kellett volna utalnia. De ha nem „akarta is mondani" ezt a szerző, a vers mintegy „a maga szakállára" — mondja; hiszen végül is, miért kell Mária zsidónő voltára célozni? Jézusról, a családjáról és a tanítványairól szólván egyáltalán nem szokták hangsúlyozni, sőt többnyire még megemlíteni sem, hogy mind zsidók voltak. Így értve-értelmezgetve egyáltalán nem összefüggéstelen a vers, sőt éppen ellenkezőleg. De az is lehet, hogy a „mondanivalója”, ha egyáltalán van neki, mindössze annyi, hogy a világot majd csak a groteszk, sokkírozó dolgokat kedvelő, unaloműző expresszionizmus fogja megváltani...
|