Ball, Hugo: Az irodalmár (Der Literat Magyar nyelven)

Ich bin der große Gaukler Vauvert.

In hundert Flammen lauf ich einher.

Ich knie vor den Altären aus Sand,

Violette Sterne trägt mein Gewand.

Aus meinem Mund geht die Zeit hervor,

Die Menschen umfaß ich mit Auge und Ohr.

Ich bin aus dem Abgrund der falsche Prophet,

Der hinter den Rädern der Sonne steht.

Aus dem Meere, beschworen von dunkler Trompete,

Flieg ich im Dunste der Lügengebete.

Das Tympanum schlag ich mit großem Schall.

Ich hüte die Leichen im Wasserfall.

Ich bin der Geheimnisse lächelnder Ketzer,

Ein Buchstabenkönig und Alleszerschwätzer.

Hysteria clemens hab ich besungen,

In jeder Gestalt ihrer Ausschweifungen.

Ein Spötter, ein Dichter, ein Literat,

Streu ich der Worte verfängliche Saat.

Én a nagy bűvész Vauvert vagyok

nagy tüzekben, is fel 's alá sétálok.

Homok oltárok előtt térdelek,

lila csillagos ruhát viselek.

Az én ajkamon az idő születik,

szemem és fülem, az embert körülveszik.

Én vagyok a mélyből a hamis próféta,

a kerekek mögött a napon álló préda.

A tengereknek esküdött sötét trombita

a hazug imák füstjében szálló bandita.

A timpanont majd hangosan verem

hullákat a vízesésben teszem.

Én vagyok a titkokat kinevető eretnek,

a betűk királya, hol a szavak úgy peregnek.

Az enyhe hisztériát itt megénekelve,

a kicsapongás formáit elmesélgetve.

Egy gúnyt űző, költő, egy irodalmár

egy szöveg kényes, vetőmagját szórván.