Ball, Hugo: bfirr bfirr...

bfirr bfirr...
bfirr bfirr
ongog
rorr sss
dumpa
feif dirri
chu gaba
raur
ss

... rrifb rrifb
rrifb rrifb
gogno
sss rror
apmud
irrid fief
abag uhc
ruar
ss
   
   
   
Ez tökéletes, túlszárnyalhatatlan fordítás, tökéletesebb, mint Babits Mihály eme fordítása: „Római fővezér” (magyarról magyarra) fordítva: „Rézevő fia, Mór.” Ez a fordítás ugyanis fittyet hány a mondanivalóra. Az én Hugo Ball fordításom nem hány rá fittyet, 100 %-ig hű a (semmit)mondanivalóhoz. A legtökéletesebb az utolsó sor fordítása: meg sem látszik rajta, hogy az eredeti első S betű a második helyre került, a második pedig az első helyre. Az egész fordítás kielégíti Gogol követelményét, miszerint a fordításnak olyannak kell lennie, mint egy pohár, amely egyáltalán nem látszik. A versfordítások többségén ugyanis, a jó versfordítások többségén is, nagyon is látszik a pohár: fordításízűek, nem éppen versszerűtlenek de csak 60-70-80 %-ban versszerűek, 20-30-40 %-ig sápadtak, mesterkéltek, olykor itt-ott izzadtságszagúak. ss > ss   az nem izzadtságszagú.