Becher, Johannes R.: Úgy ment el… (Er ist geschieden… Magyar nyelven)

Er ist geschieden, wie er lebte. Streng,
Und die Größe einte uns: die Strenge.
Uns beiden war vormals die Welt zu eng.
Wir blieben einsam im Gedränge.

Unwürdig wäre ein: nihil nisi bene.
Der Juli summt ein Lied dir: „Muß i denn…”
Mein Vers weint eine harte Träne,
Denn er nahm Abschied von uns: Gottfried Benn.

Úgy ment el, ahogyan élt: szigorún,
és egy volt bennünk a szigor: e nagyság.
Egykor szűk volt kettőnknek minden út;
e földön te, mint én, magad maradtál.

Nem lenne méltó a „nil nisi bene".
Dalt dong feléd a nyár: „Mért kell nekem..."
Versem sír, kemény, szigorú a könnye,
mert elbúcsuzott tőlünk: Gottfried Benn.