Benn, Gottfried: In einer Nacht

In einer Nacht, die keiner kennt,

Substanz aus Nebel, Feuchtigkeit und Regen,

in einem Ort, der kaum sich nennt

so unbekannt, so klein, so abgelegen,

sah ich den Wahnsinn alles Liebs und Leids,

das Tiefdurchkreuzte von Begehr und Enden,

das Theatralische von allerseits,

das niemals Gottgestützte von den Händen,

die dich bestreicheln, heiß und ungewaschen,

die dich wohl halten wollen, doch nicht wissen,

wie man den andern hält, an welchen Maschen

man Netze flicken muss, dass sie nicht rissen -

ach, diese Nebel, diese Kältlichkeit,

dies Abgefallensein von jeder Dauer,

von Bindung, Glauben, Halten, Innigkeit,

ach Gott - die Götter! Feuchtigkeit und Schauer!

Egy éjjel, melyet senki se

ismer: anyaga köd, nyirok, eső,

egy helyen: alig van neve,

oly vad, kicsi, félreeső,

minden szeretet s bánat tébolyát

megláttam, hogy vágy és vég egybeesnek,

hogy színháziasság mind a világ,

hogy nincs közük istenhez a kezeknek,

mik simogatnak, megmosatlan, forrón;

tartani akarnának, s nem is sejtik,

hogyan tartsuk egymást, s a szakadt hálón

hogy kössünk oly csomót, mely föl nem fejlik —

ó, ez a köd, vacogtató hideg,

lehullni mindenről, mi tartós, formás,

s hogy kötés, hit, bensőség nincsenek;

ó, isten - istenek! Nyirok, szorongás!