Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Benn, Gottfried: Nincs, nem lehet gyász (Kann keine Trauer sein Magyar nyelven)

Benn, Gottfried portréja
Hajnal Gábor portréja

Vissza a fordító lapjára

Kann keine Trauer sein (Német)

In jenem kleinen Bett, fast Kinderbett, starb die Droste

(zu sehen in ihrem Museum in Meersburg),

auf diesem Sofa Hölderlin im Turm bei einem Schreiner,

Rilke, George wohl in Schweizer Hospitalbetten,

in Weimar lagen die großen schwarzen Augen

Nietzsches auf einem weißen Kissen

bis zum letzten Blick –

alles Gerümpel jetzt oder gar nicht mehr vorhanden,

unbestimmbar, wesenlos,

im schmerzlos ewigen Zerfall.

 

Wir tragen in uns Keime aller Götter,

das Gen des Todes und das Gen der Lust,

wer trennte sie: die Worte und die Dinge,

wer mischte sie: die Qualen und die Statt,

auf der sie enden, Holz mit Tränenbächen –

für kurze Stunden ein erbärmlich Heim.

 

Kann keine Trauer sein. Zu fern, zu weit,

zu unberührbar Bett und Tränen,

kein Nein, kein Ja,

Geburt und Körperschmerz und Glauben,

ein Wallen, namenlos, ein Huschen,

ein Überirdisches, im Schlaf sich regend,

bewegte Bett und Tränen –

schlafe ein!

 

(1956.01.06)



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://achmatow.blogspot.com

Nincs, nem lehet gyász (Magyar)

Abban a kis ágyban halt meg Droste, szinte gyermekágy

(látható a meersburgi muzeumban),

ezen a heverőn halt meg Hölderlin, egy asztalosnál,

fenn a toronyban,

Rilke és George nyilván svájci szanatóriumban,

Weimarban feküdt Nietzsche nagy fekete szeme

fehér vánkoson a végső pillanatig -

ma már csupa limlom, vagy el is tűntek már,

bizonytalan, lényegtelen is

a közönyös-örök oszlásban.

 

Bennünk van minden istenek csirája,

a halál génje s a vágy génje is -

szétválasztották: a dolgok s a szavak,

elvegyítették: a kínok s a hely,

ahol befejezik, a könnyáztatta deszka,

rövid órákra szánalmas otthonuk.

 

Nincs, nem lehet gyász. Túlmesszi, túl távoli,

túl megfoghatatlan könny és ágy,

nincs Nem, nincs Igen,

születés, testi kín és a hit

örvény, névtelen, surranás,

földöntúli, álmunkban moccan,

zaklatott ágy és könnyek -

aludj el már!

 

(1956. január 6.)



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap