Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Benn, Gottfried: Gyász nem lehet (Kann keine Trauer sein Magyar nyelven)

Benn, Gottfried portréja
Kurdi Imre portréja

Vissza a fordító lapjára

Kann keine Trauer sein (Német)

In jenem kleinen Bett, fast Kinderbett, starb die Droste

(zu sehen in ihrem Museum in Meersburg),

auf diesem Sofa Hölderlin im Turm bei einem Schreiner,

Rilke, George wohl in Schweizer Hospitalbetten,

in Weimar lagen die großen schwarzen Augen

Nietzsches auf einem weißen Kissen

bis zum letzten Blick –

alles Gerümpel jetzt oder gar nicht mehr vorhanden,

unbestimmbar, wesenlos,

im schmerzlos ewigen Zerfall.

 

Wir tragen in uns Keime aller Götter,

das Gen des Todes und das Gen der Lust,

wer trennte sie: die Worte und die Dinge,

wer mischte sie: die Qualen und die Statt,

auf der sie enden, Holz mit Tränenbächen –

für kurze Stunden ein erbärmlich Heim.

 

Kann keine Trauer sein. Zu fern, zu weit,

zu unberührbar Bett und Tränen,

kein Nein, kein Ja,

Geburt und Körperschmerz und Glauben,

ein Wallen, namenlos, ein Huschen,

ein Überirdisches, im Schlaf sich regend,

bewegte Bett und Tränen –

schlafe ein!

 

(1956.01.06)



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://achmatow.blogspot.com

Gyász nem lehet (Magyar)

Abban a kicsiny ágyban, majdnem gyermekágy, abban

halt meg Droste

(megtekinthető meersburgi múzeumában),

ezen a pamlagon Hölderlin a toronyban egy asztalosnál,

Rilke, George bizonyára svájci kórházi ágyakon,

Weimarban Nietzsche, hatalmas fekete szeme

a fehér párna fölött az utolsó rebbenésig —

most minden ócskaság vagy már nincs is,

megfoghatatlan, létefosztott,

fájdalommentes felbomlásban örökre.

 

Csíráit hordjuk minden isteneknek,

halálnak és örömnek génjeit,

ki választotta szét: a szót s a dolgokat,

és ki keverte el: a kint s helyét,

hol véget ér: fát a könnypatakokkal —

rövid órákra ócska menhelyet.

 

Gyász nem lehet. Túl messzi, távoli már,

elérhetetlen az ágy, s a könnyek,

se igen, se nem,

születés és testi fájdalom és hit,

örvénylés, névtelen, suhanás,

valami földöntúli álom rezdülése

mozdított ágyat s könnyeket —

aludj!

 

1956. 01. 06.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap