Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Benn, Gottfried: Negyedkor (Quartär Magyar nyelven)

Benn, Gottfried portréja

Quartär (Német)

I
Die Welten trinken und tränken
sich Rausch zu neuem Raum
und die letzten Quartäre versenken
den ptolemäischen Traum.
Verfall, Verflammen, Verfehlen -
in toxischen Spären, kalt,
noch einige stygische Seelen,
einsame, hoch und alt.

II
Komm - laß sie sinken und steigen,
die Zyklen brechen hervor:
uralte Sphinxe, Geigen
und von Babylon ein Tor,
ein Jazz vom Rio del Grande,
ein Swing und ein Gebet -
an sinkendem Feuern, vom Rande,
wo alles zu Asche verweht.

Ich schnitt die Gurgel den Schafen
und füllte die Grube mit Blut,
die Schatten kamen und trafen
sich hier - ich horchte gut -,
ein Jeglicher trank, erzählte
von-Schwert und Fall und Trug,
auch stier- und schwanenvermählte
Frauen weinten im Zug.

Quartäre Zyklen - Scenen,
doch keine macht dir bewußt,
ist nun das Letzte die Tränen
oder ist das letzte die Lust
oder beides ein Regenbogen,
der einige Farben bricht,
gespiegelt oder gelogen -
du weißt, du weißt es nicht.

III
Riesige Hirne biegen
sich über ihr Dann und Wann
und sehen die Fäden fliegen,
die die alte Spinne spann,
mit Rüsseln in jede Ferne
und an alles, was verfällt,
züchten sich ikre Kerne
die sich erkennende Welt.

Einer der Träume Gottes
blickte sich selber an,
Blicke des Spiels, des Spottes
vom alten Spinnenmann,
dann pflückt er sich Asphodelen
und wandert den Styxen zu -,
laß sich die Letzten quälen,
laß sie Geschichte erzählen -
Allerseelen -
Fini du Tout.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttps://books.google.hu

Negyedkor (Magyar)

I
Isszák a mámort a világok
hódítani új tereik,
s a ptolemaioszi álmot
negyedkorok eltemetik.
Hanyatlás, hibázás, húnyás -
mérgező szférákban, hideg,
még néhány sztyxi, magányos
lélek, fennkölt és öreg.

II
Idézd - emelkednek, süllyednek,
jöjj - ciklusok törnek elő:
ős szfinxek, hegedű-testek,
Babilonban kaputető,
dzsessz a Rio del Grande mellől,
egy szving és egy ima -
roskadó máglya, amelyről
messzire száll a hamu.

Elvágtam a birkák torkát,
a gödröt vér töltötte meg,
rajozva körül tolongták
árnyak - szemem rájuk meredt -,
ivott mind, azután mondta
fegyverről, bukásról a mesét,
velük jött, könnyeket ontva,
több hattyú- s bikafeleség.

Negyedkor, jelenések: jönnek,
de neked egy sem fedi fel,
melyik a végső, a könnyek,
vagy a végső a gyönyör,
vagy szivárvány köti a kettőt
s megtört színei hazugok,
vagy tükrösen megtévesztők,
tudod, mégsem tudod.

III
Óriás agyak hajolnak
tegnapok és holnapok
fölé, míg a szálak omolnak,
miket szőtt az ősi pók,
a csápja kinyúlik messze,
s belerakja a petét
a hanyatlóba, kelesztve
a világ önismeretét.

Isten egyik álma egyszer
önmagát látta meg,
játékos, gúnyos kedvvel
néztek a vén pókszemek,
majd aszfodéloszt szaggatva
elnyelte a sztyxi kapu -
hadd szálljon az ittmaradtra
a kín, mesébe foglalhatja -
Halottaknapja -
Fini du Tout.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaV. E.

minimap