Benn, Gottfried: Regressiv

Ach, nicht in dir, nicht in Gestalten

der Liebe, in des Kindes Blut,

in keinem Wort, in keinem Walten

ist etwas, wo dein Dunkel ruht.

Götter und Tiere – alles Faxen

Schöpfer und Schieber, ich und du –

Bruch, Katafalk, von Muscheln wachsen

die Augen zu.

Nur manchmal dämmert’s: in Gerüchen

vom Strand, Korallenkolorit,

in Spaltungen, in Niederbrüchen

hebst du der Nacht das schwere Lid.

Am Horizont die Schleiefähre,

stygische Blüten, Schlaf und Mohn,

die Träne wühlt sich in die Meere –

dir: thalassale Regression.

Nincs benned, sem szerelmeidben,

a gyermekvérben sincs, ahol

túl szón és birtokláson innen

homályod valahol lapul.

Isten és állat – szóbeszédek,

alkusz és alkotó, te, én

rom, katafalk, s kagylótenyészet

a szem helyén.

Csak rémlik néha a szagokban,

tengerpart, korall-ligetek,

egy rés, egy szakadék, ha lassan

az éj szemhéját emeled.

Az égaljon fátyoldereglye,

alvirág, mák, álombazuhanók,

egy könny hatol a tengerekbe –

a te thalasszális regressziód.