Benn, Gottfried: Valse d'Automne (Valse d'Automne Magyar nyelven)

Das Rot in den Bäumen

und die Gärten am Ziel-,

Farben, die träumen,

doch sie sagen so viel.

In allen, in allen

das Larvengesicht:

"befreit - zum Zerfallen,

Erfüllung - nicht."

An Weihern, auf Matten

das seltsame Rot

und dahinter die Schatten

von Fähre und Boot,

die Ufer beschlagen

vom ewigen Meer

und es kreuzen sich Sagen

und Völker her,

das Locken der Frühe,

der Späte Sang

und der große

einsame

Untergang.

Der Farben so viele,

die Kelche weit,

und das Ziel der Ziele:

Verlorenheit.

In allen, in allen

den Gärten am Ziel,

befreit zum Zerfallen,

der Farben so viel.

Rőt foltok a fákon,

a kert célba ér -

száz szín, csupa álom,

de szól, de beszél.

Álarcban egészen

mindaz, mi tenyész:

„szabadult - hogy enyésszen,

nincs teljesedés".

Fura pír ragyogása

tavon, legelőn,

komp és ladik árnya

mögötte, külön,

a partra tarajlik

örök óceán,

nép és rege rajzik

egymás után

a hajnali hívás,

az esti tudás,

a magányos,

óriás

pusztulás.

Színek karéja,

oly tág, a kehely,

s a célok célja:

hogy veszni kell.

A kert valamennyi

a célból üzen -

szabadulsz szétesni,

ezerszinüen.