Benn, Gottfried: Worte

Allein: du mit den Worten

und das ist wirklich allein,

Clairons und Ehrenpforten

sind nicht in diesem Sein.

Du siehst ihnen in die Seele

nach Vor- und Urgesicht,

Jahre um Jahre - quäle

dich ab, du findest nicht.

Und drüben brennen die Leuchten

in sanftem Menschenhort,

von Lippen, rosigen, feuchten

perlt unbedenklich das Wort.

Nur deine Jahre vergilben

in einem anderen Sinn,

bis in die Träume: Silben -

doch schweigend gehst du hin.

Magad vagy: a szavakkal

vagyis csakugyan magad,

trombita nem vigasztal,

diadalkapu nem fogad.

Lelkükből kéne kiásnod

elő- s ősképüket

esztendők óta – s akárhogy

erőlködsz, nem leled.

S amott, hol fáklya világol,

s mentsvárban a lakó,

a párás rózsaszájról,

gyanútlan gyöngyöz a szó.

Csak éveid szakadoznak,

mind más módon fakul,

az álmokig ér le: szótag –

de elmúlsz szótlanul.